Még 2020-ban hallottam először a Szádvári Vármentő Napokról. Mivel ott is található egy geoláda, terveink között szerepelt a hely felkeresése. Sajnos csak a következő év nyarán jutottunk el a helyszínre, ahol új szakasz kezdődött az életünkben. “Szádvári vármentések 2021-22” olvasásának folytatása
Ma, kihasználva a jó időt és azt, hogy szabadságon vagyunk, ismét olyan tájra látogatunk, ahol még nem jártunk. Korán kelünk és indulunk, mert messzire utazunk, a Szalonnai-hegységbe. Ez az ország északi részében, a szlovák határ közelében található, az Észak-Magyarországi Középhegység része. Miskolcig még könnyű eljutni InterCity-n, de onnan Bzmot motorvonattal döcögünk Perkupáig. “A Szalonnai-hegységben – Martonyi kolostorrom és Bódvarákó” olvasásának folytatása
Az elmúlt hónapot az Alföldön töltöttük, első saját ládánk fölötti bábáskodással. Miután ez már működőképes lett, a mai napon, élve a szabadság nyújtotta lehetőséggel, ismét a hegyek felé vettük az irányt. “A Dunakanyar felülnézetben – Dömösi-szoros” olvasásának folytatása
Ahogy mondani szokás “Ember tervez, Isten végez”. Leültem én tervezni, de amikor eldöntöttük, hogy gyalogosan járjuk végig a Négy sarkot, egy dologgal nem számoltunk, ezek pedig az autópályák, főleg az M0-s Budapestet körülölelő gyűrűje. “A második és harmadik sarok – Négy sarok” olvasásának folytatása
Arany János örökbecsű sorai a mai napon szerencsére nem igazak. Szikrázó napsütésre ébredtünk, mikor elindultunk Drégely várának, illetve ami maradt belőle, a romjainak felderítésére. Zoli is velünk tart. “Felhőbe hanyatlott a drégeli rom… – Drégely vára” olvasásának folytatása
Előző történetünket a szilveszteri koccintásnál hagytam abba, amikor a 2015-ös. száz feletti megtalálásunkra is ürítettünk egy pohár pezsgőt. Nos, nem csak azt határoztuk el, hogy az év utolsó napját ládázással ünnepeljük, hanem azt is, hogy lehetőleg január első napjaiban is ugyanígy kezdjük az évet.
Ehhez idén kedvező lehetőséget teremt, hogy január másodika szombatra esik, így nem kell dolgozni menni. Tegnap kihevertük az előző napi, késői fekvést és ma reggel friss erővel vágtunk neki az új év köszöntésének kesser módon. Nem csak mi vagyunk frissek, de az időjárás is, mert -7 °C-t mutat a hőmérő, mikor leszállunk a vonatról. Szerencsére Vé is jól felöltözött, csak alig-alig fázik.
Elindulunk a vasút mellett a 
jelzésen.
Egy idő után a vasút és a turistaút szétválnak és mi egy kis emelkedőn egy vadvédelmi kerítéshez érünk, melyen a megszokott létrás megoldás vezet keresztül. A létra kissé romos állapotban van, ezért Vé meglehetősen félve vág neki az átmászásnak. Baj nélkül átjut, következem én. Nekem is sikerül abszolválnom a feladatot, így a kerítés mellett, a túraúton megyünk tovább. Rövidesen élesen jobbra kanyarodik az út és nekivágunk kedvenc terep mintázatomnak, az emelkedőnek. Kb. 1 km alatt, mintegy 80 m szintkülönbséget győzünk le. Miután felértünk a tető közelébe vízszintesre, majd enyhén lankásra vált az út. Közben időnként őzek és szarvasok váltanak át előttünk. Persze fényképezni nincs idő, mert mire elővenném a gépet, addigra már az út másik oldalán lévő erdőrészben vannak. A fényképezőgép is fázik, kissé nehezen kapcsol be, így többszörösen is nehézkes a fényképezés. Érdekes, hogy a lombozat nélküli erdőben is milyen gyorsan köddé tudnak válni ezek az állatok! Marad tehát az a kis idő a megfigyelésükre, míg kellő távolságra, átmennek előttünk az úton. A Juharos-hegy (a láda neve is erre utal) tetején, már nem kell sokat menni és a geoláda közelébe érünk. A Gödöllői-dombság legmagasabb pontjainak egyikén tartózkodunk.
Egy másik ilyen nevezetes ponton, a Margitán is jártunk már májusban.
Sajnos kilátás, akárcsak ott, itt sincs, mert erdő vesz körül bennünket. A GPS jel kissé ugrál, így bolyongunk egy keveset, mire magára talál, mi meg a segítségével a ládára egy mohás fatönk alatt. Kissé kilátszik a rejtekéből, ami azért gond, mert a környéken sarjazás folyik és a favágók, ha megtalálják, nem biztos, hogy békén hagyják.
Mi mindenesetre igyekszünk alaposabban visszarejteni. Míg én a ládával és a logolással bajlódok, Vé ismét fázni kezd.
Elindulunk visszafelé és útközben ráérősen nézelődünk. Jobb oldalt vadvédelmi kerítés fut, mely villanypásztorral biztosítja a mögötte lévő termőföldet. Felfedezek egy elektromos dobozt is az egyik fán, ami napelem segítségével táplálja a mellette lévő kamerát. Már az erdőben is figyel a nagy testvér! Érdekes, hogy mennyi többtörzsű fa található errefelé. Ha a tövük közös is, akkor magasabban ágaznak el, vagy a magasban fonódnak össze. Érdekes volna erről egy szakember véleményét meghallgatni!
De csak mi ketten vagyunk az erdőben, mások otthon melegszenek és élvezik a többnapos munkaszünetet. Az úton lefelé könnyebben haladunk, bár a lejtőt meg Vé nem szereti. Elérünk a vadvédelmi kerítés létrájához. Úgy döntök, hogy megörökítem Vé-nek a kerítésen történő átmászását. Két fénykép után látom, hogy kifejezőbb lesz, ha videón rögzítem a látványt. Sajnos erre a weboldalra nem tudok videót feltölteni, így csak otthon szórakozunk a látványon. Átérve, Vé büszkén integet a közben lecsúszott sapkája alól kikandikálva.
Következem én. Ezt Vé fotózza.
Miután mindketten teljesítettük a szertorna számot, megyünk vissza a jelzésen, a Besnyői-patakig, ahol ráfordulunk a keresztező 
jelzésre.
A Máriabesnyői Bazilika alá érünk. Ez nevezetes búcsújáró hely, most azonban minden csendes. A geoládát a parkoló szélében, egy fa mellett, néhány kiürült üveg társaságában, kővel álcázva találjuk. Annyira gyenge a rejtés, csoda, hogy még nem tűnt el!
Gyors logolás után tovább állunk. A Bazilika zárva, sok nézelődéshez pedig nincs kedvünk a hidegben. Pedig már “csak” -6 °C van így dél tájban! Utunk a temetőbe vezet, nem mintha elérkezett volna a mi időnk, hogy megpihenjünk. A máriabesnyői temető több dologról is nevezetes. Az egyik, hogy itt nyugszik gróf Teleki Pál, a vitatott megítélésű, egykori miniszterelnök.
Az ő Budapestről száműzött szobrát szeptemberben láttuk Balatonkenesén.
A másik nevezetesség a díszes cigány sírok, melyek különösen így Karácsony táján látványosak, ha lehet egy sírral kapcsolatban ilyet mondani. Valóban, ahogy befordulunk a temető kapun, leesik az állunk, olyan parádés látvány fogad. A sírokon komplett feldíszített karácsonyfák állnak. Különösen a gyermeksírok látványosak. Itt még játékokat is látni.
Megyünk a dombra vezető lépcsősoron és jobbra-balra tekingetünk álmélkodva. A domb felső részén, aztán találunk egy nemzetiszínű szalagokkal díszített sírt, amiben Teleki Pál nyugszik.
Kissé sietősebbre vesszük a lépéseinket, mert ugyan már “csak” -5 °C-t mutat a hőmérő, de rövidesen jön egy vonat és nincs kedvünk még egy órát toporogni a hidegben a következőig. Teleki sírjától a temető széli kis fasorhoz vezet utunk, ahol a geoláda rejtőzik. Gyors logolás és irány a vasúti megállóhely! Közben egy gyors szelfi a jövőbe tekintő orcámról.
Hát, ezt a szelfizést még gyakorolni kell! Lefelé menet a Bazilika környékén még lövök pár képet a környezetről és úgy határozunk, hogy ide egy melegebb napon még visszatérünk alaposabban körülnézni.
A vonatot szerencsésen elértük és robogunk hazafelé. Jól esik a FLIRT által nyújtott meleg környezet.
A nap mérlege:
Bejárt útvonal:
Máriabesnyő vm. – – Gcjuha – – – jelöletlen út – GCMBB – jelöletlen út – 
– jelöletlen út – GCMALE – jelöletlen út – – Máriabesnyő vm.
Megtett távolság: kb. 11 km
Szintkülönbség: 458 m.
Átlagsebesség: 2,46 km/h (mozgásban 3,8 km/h)
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)
Frissítés-1: A GCjuha láda 2018-ban új ládagazdához és új rejtekbe került.
Frissítés-2: A GCMBB láda is új ládagazdához került és a rejtés is virtuálissá lett alakítva.
A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!
Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.
Ma ismét a Gödöllői-dombságot célozzuk meg. A tájelemek két egymástól távol eső típusát fogjuk meglátogatni, egy erdős hegyet (ami földrajzi besorolása szerint csak domb) és egy síkterületi homokpusztát (ami nem is olyan sík). “Hegyről a pusztába -Margita és Erdőkertesi homokpuszta” olvasásának folytatása
Ma reggel arra ébredtem, hogy életkorom számlálója eggyel tovább lépett. Na, tessék! Megint tanulhatok egy új számot, mert ha megkérdezik, hány éves vagyok, ciki dolog számolgatni. Az előzőt is éppen, hogy megtanultam, pedig az kerek szám volt! Ebből is látszik, hogy mennyire fontos számomra az életkorom. Ahogy mondják, mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Én általában 110-nek. De ma nem. Az esős napok után végre napsütésre ébredtünk. Megyünk túrázni! “Riolit szülinapra – Magyar Kappadokia” olvasásának folytatása
A múlt heti szeles időjárást, mintha elfújta volna a szél. 
Kellemes, igazi tavaszi, napsütéses időjárást ígért a meteorológia, így vidáman indultunk reggel, egy korábban még fel nem fedezett területre, a Mátra nyugati lábához. Jobbágyi vasúti megállóhelyen szállunk le a vonatról. Első célpontunkat el sem téveszthetnénk, hiszen ott magasodik velünk szemben, a hegy tetején egy geodéziai mérőtorony, a Jobbágyihegyi, mely a Nagy-hársas-hegy tetején áll. Na, erre varrjunk gombot! Most akkor milyen hegy? “A nyugati Mátraszélen – Nagy-hársas és Apci Tengerszem” olvasásának folytatása
Az előző bejegyzésem ott hagytam abba, hogy az Isaszegi csata (GCIS49) geoláda jelszó nélküli megtalálás bejegyzését a láda rejtője elutasította, mert a ládát a helyén találta. Legelőször is ismételten szeretném kifejezni elismerésemet neki, hogy a nem találtuk meg jelzésünkre egyből elindult Budapestről, ellenőrizni a ládát. Kevesen teszik ezt meg a ládagazdák közül! Levelében írta, hogy a ládaoldalon megtalálható fényképek között ott van az a jellegzetes fa, melynek a tövében lapul a láda. Valóban, a ládaoldalt elfelejtettük megnézni. Mindkettőnket bosszantott ez a figyelmetlenség és a Nem találtam meg log. Mivel mára egy budaörsi utat terveztünk, hogy túra ruházatunkat frissítsük, úgy határoztunk, hogy Hatvanon át utazunk Budapestre és Isaszegen leszállva, teszünk egy újabb kísérletet a láda megtalálására. “Isaszeg újratöltve-Isaszegi csata” olvasásának folytatása
A szabadságos napokat kihasználva, ma Isaszeg környékére megyünk. Megnézzük az Isaszegi csata emlékművét és még két ládát. Legalábbis ez a terv, aztán majd meglátjuk! “Egy kör Isaszeg környékén – Isaszegi csata, valamint Horhos és Horgásztó” olvasásának folytatása
A korábbi bejegyzésekből már megismert, volt kolléganőm Zsuzsa, ma ismét velünk tart. Zoli is ráér, így Ő is jön velünk, így teljes a csapat. Gyömrőre és környékére látogatunk. “Csoportos ládázás – Gyömrő, Hrúz Mária és Petrovics István és Tőzeges-tó” olvasásának folytatása
Kicsit pontosítanom kell a címet. Mivel májust írunk, így nem nyaralunk, hanem “tavaszolunk”. Azt is csak röviden, mert a három napos füzéri tartózkodásból fél nap az odautazás, fél nap a visszautazás. Tehát egészen pontosan: “Hurrá, tavaszolgatunk!” “Hurrá, “nyaralunk”! – Füzéri vár” olvasásának folytatása
Ma ismét két megszűnt láda nyomában járunk. Azért, hogy legyen megtalálási élmény is, felkeresünk egy helyet a GPSGames oldalról. Galgamácsa környékére látogatunk el. Velünk tart egy kolléganőm, Zsuzsa is. Ő régebben sokat túrázott, de mostanában már nem nagyon ment sehova. Élménybeszámolóimat hallgatva úgy döntött, hogy – élve invitálásommal -, ma velünk jön. Az Aszódi vasútállomáson találkozunk. Onnan együtt utazunk Galgamácsára. “Újra vendéggel – A galgamácsai kistemplom, Öreg Tölgyfa és Mátralátó” olvasásának folytatása
A múlt heti virágos, tavaszias időjárás után mégiscsak visszatért a tél. Egy hidegpárna telepedett ránk, aminek következtében napközben sem emelkedik a hőmérő higanyszála fagypont fölé. Mi azonban elszánt és már megrögzött kesserek vagyunk, mit nekünk a hideg! Forró tea a termoszokba és irány Vác, hogy meghódítsuk a Naszályt. Már annak idején, mikor a kultikus “Egymillió lépés Magyarországon” c. filmet láttam, felvettem a bakancslistámra a hegyet. Azóta is olykor-olykor találkoztam hírekkel, képekkel erről a helyről, ami csak megerősített elhatározásomban. Így ma, ezen a ködös, hideg téli napon eljött az ideje, hogy ne várakoztassuk tovább őkelmét. “Vissza a télbe – Naszály-tető” olvasásának folytatása
Ma – kihasználva az ünnepnapot – ismét nekivágunk az útnak, hogy visszatérjünk a két héttel korábbi helyszínre, és folytassuk az Esztergom közeli hegyek meglátogatását. Részben múltkori élményeink hatására, Zoli is velünk tart. Továbbra is vonatpótló autóbusz közlekedik a 2-es vonal teljes hosszában, de most a Kertvárosi vasútállomás bekötőútjának elején lévő buszmegállóban szállunk le róla. Ez már ismerős a Mogyorósi Kősziklához tett látogatásunk idejéből. “Visszatérés Esztergom fölé – Strázsa és In Memoriam Dorogi Szénbányák” olvasásának folytatása
Nektek mi jut eszetekbe, ha azt halljátok, hogy “Vaskapu”? Nekem rögtön az Al-Dunai, folyami szurdokvölgy ugrik be. Azonban, hazánkban is van egy Vaskapu elnevezésű hely. Bevallom, hogy amíg a geoládák között nem olvastam róla, fogalmam se volt, hogy létezik. Névrokonához hasonlóan ez is a Duna közelében található. Esztergom mellett, a Maróti-hegyek legalacsonyabb csúcsát nevezik így és Esztergom látképének meghatározó eleme. Egyben ez volt a neve az itt található egykori turistaháznak, ami később a Brilli Gyuláról elnevezett menedékház lett. 2012 decemberétől pedig Vaskapu Étteremnek nevezik az építményt. Azt nem sikerült kiderítenem, hogy a hegy miért kapta ezt a nevet. Mindenesetre ma erre a környékre látogatunk el. “Vaskapu, de nem az Al-Dunán – Vaskapu, Kerékpárral az érsek városába és Esztergom, belvárosi Kálvária-kápolna” olvasásának folytatása
Gyermekkorom nyaraiból két hetet kedvenc nagynénémmel minden évben Lillafüreden töltöttünk. Innen, rendszeresen látogattunk be Miskolcra és bejártuk a város nevezetesebb részeit. Ma, az akkor szerzett emlékek és napjaink városképének összehasonlítására nyílik lehetőségem, hiszen Miskolcra látogatunk. Az “Avas Kilátó” autóbusz végállomáson szállunk le a 35-ös buszról. A buszon utazva érdeklődéssel nézem a tájat, hiszen mi többnyire a város felől, gyalogosan másztunk fel a kilátóhoz. Ezen a déli “hátsó oldalon” még nem igen jártam. “Miskolci emlékek nyomában – Avas kilátó, Miskolc Belvárosi Séta és Avasi Templom Mikroláda” olvasásának folytatása
Kéthetes szabadságunk végére egy nehezebben megközelíthető helyet választottunk, három napos (2 éjszakás) távolléttel. Célpontunk Regéc, a Zemplén egyik gyöngyszeme. Csütörtökön délelőtt indultunk vonattal Szolnokról. Két átszállás és majdnem 4 óra utazás után értünk Novajidrányba, ahol újabb várakozás után távolsági autóbuszra ültünk és a környező településeket végig nézve, további kb. 1 órás zötyögés után, du. 5 óra környékén megérkeztünk Regécre. Kicsit elgondolkodtató, hogy a Szolnokhoz közelebb lévő Regécet nem lehet 1 nap alatt oda-vissza megjárni, míg a másfélszer akkora távolságra lévő Szentgotthárdot igen, ráadásul úgy, hogy még túrázunk is. Mindez a kitűnő vidék támogató közlekedésnek köszönhető. Regécre ugyanis napi 2 pár busz közlekedik 2013-ban! Egy reggel 5-kor és egy délután 5-kor. 
Szóval megérkeztünk Regécre. A buszmegállótól nem messze lakott házigazdánk, aki átkísért bennünket a Regéci Házikó nevű szálláshelyünkre. Este a nehéz hátizsák és egy rossz mozdulat következtében begörcsölt a csuklyás izmom, így csak törzsből fordulva tudtam a fejem forgatni. “Rövidke pihenés a világvégén – Regéci vár és Pengőkő” olvasásának folytatása
Hurrá! Itt a tavasz! Ha kinézek az ablakon, süt a nap, zöldül a fű. Csak reggelente van még hideg, de ezen lehet segíteni. Menjünk ládázni! Hármasban, Vé, Zoli és én indulunk el a Börzsönybe. Kismarosig utazunk, onnan a Királyréti kisvasúttal folytatjuk a végállomásig. Kellemest a hasznossal! Legalább a kisvasutak iránti vonzalmunkat is kielégítjük Zolival. Mint a vonatkísérőtől megtudtuk, gyorsított személyvonattal utaztunk. Olyan utastájékoztatást nyomott, mintha IC-n utaztunk volna. Stílszerűen mondva, “Király”(réti) volt. “Akkor most itt a tavasz vagy még tél van? – Foltán-kereszt” olvasásának folytatása
A meteorológia sok havat jósolt országosan, aminek nagyon örültünk. Mivel a felszerelésünk nem a vastag hóban való közlekedésre való, ezért sokáig bújtam az előrejelzési oldalakat, hogy merre esik a legkevesebb. Egyértelműen a Karancs környéke látszott nyerőnek, ezért Somoskőt választottuk ki úticélul. Kicsit ugyan gyanús volt, hogy az Északi-középhegységben esne a legkevesebb hó, de történtek már csodák. Reggel fehér tájra ébredtünk. Nézem a vasúti oldalakat, a 82-es, 81-es vonalakon rendben járnak a vonatok. Akkor induljunk, arrafelé biztosan nem esik! “Végre esik a hó! – Somoskő” olvasásának folytatása
Ma Vé-vel indulunk ládázni. Mivel a nap már igen későn kel és hétköznap lévén, több vonat közlekedik, viszonylag későn indulunk el. “Nógrádi séta – 1000 éves múlt (Nógrádi vár) és Berkenye” olvasásának folytatása
A tegnapi Hegyes-tetői túra levezetéseként, úgy döntöttünk Vé-vel, hogy ma a tokaji Kopasz-hegyet, pontosabban Nagykopasz-hegyet látogatjuk meg. Már egy-egy hegyi túra után nincs olyan izomláz a lábainkban, mint eleinte, úgy látszik kezdünk megedződni. A ládázás élményeire is egyre jobban ráérzünk. Mindketten, mindig is szerettünk kirándulni, fiatalon sokat és sokfelé jártunk. Aztán a gyerekekkel már csak alkalmanként sikerült kiruccanni. A rendszer (gengszter?)-váltás utáni évek pedig csak a mindennapos, a létfenntartás biztosításáért folyó munkáról szóltak. Nem nagyon engedhettük meg magunknak, hogy valamerre is kimozduljunk. Most, hogy a gyerekek kiröppentek és valamennyire normalizálódott az élet, újra rákaptunk a szabadidő eme kellemes eltöltésére. A geoládák keresése pedig csak fokozza az élményt. Mindenkiben él egy gyerek, aki izgalommal kutat az elrejtett “kincsek” után. Ezalatt természetesen nem konkrétan a dobozban lévő ajándékokat értem, (azokat a színvonaluk alapján semmiképpen sem nevezném kincseknek), hanem inkább a keresés, és ami számunkra nagyon fontos, a felfedezés izgalmát jelenti. Egy-egy már ismert helyre is szívesebben megy el az ember, mert a ládaleírás a rejtő szemén keresztül láttatja a tájat és a látnivalót. Minket mindig is érdekelt, hogyan látják mások a világot. Ez pedig a rejtésekben és a látnivalók kiválasztásán keresztül megmutatkozik. Bár még csak 20 megtalálásunk van, találtunk már egy-egy rejtőtől több ládát is. Ezeken keresztül a még ismeretlen emberek is kezdenek ismerősökké válni. Remélem, egyszer lesz módunk találkozni személyesen is ezekkel a rejtőkkel. Mire gondolataim végére érek, meg is érkezünk Tokajba. “Ismét egy felhőtúra- Tokaj, Kopasz hegy” olvasásának folytatása
A héten kicsit belehúztunk a ládázásba, ma már a harmadik alkalommal megyünk katulyát kutatni. Célunk a Dunakanyar Börzsönyi oldala. “Mobilos kaland felhőben- Ernő-forrás és Hegyes-tető” olvasásának folytatása
Ma Vé-vel a Börzsönybe fogunk utazni. Mivel a Vác-Diósjenő vasútvonalon ritkás a menetrend és már hamar sötétedik, ezért korán el kell indulnunk. Hajnali 2 órakor kelünk, valamivel 4 óra után már forog a kerék alattunk. Így is majdnem 8 órakor érünk Diósjenőre. Borult, de szerencsére eső és szélmentes az idő. A szokásos nekikészülődés után elindulunk az állomásnál kezdődő síúton. Közben konstatáljuk, hogy a fényképezőgép megint otthon maradt. Hiába, ilyen korai kelés mellett még a listámat sem látom rendesen elolvasni. “A természet műalkotása – Pogány gyökér” olvasásának folytatása
Katulyakutató 