A tegnapi, a vártnál kevesebb látványt nyújtó ládázásunk után ma, megkezdve éves szabadságunkat, Százhalombattára utazunk remélve, hogy látványosabb napnak nézünk elébe. Százhalombattáról, ahol mellesleg még egyikünk sem járt, először az energia ipari létesítményei jutnak eszünkbe (hőerőmű, olajfinomító). A ládaoldalt olvasgatva kiderült, hogy történelme az őskorba nyúlik vissza. A területén rengeteg bronz- és vaskori halomsírt találtak, innen kapta jelenlegi nevét is, Százhalombatta. Kíváncsian vágunk hát neki az útnak. “Nem csak iparváros – Batta City”→ olvasásának folytatása
Reggel arra ébredtem, hogy egy évvel fiatalabb lettem. Vagy öregebb? A fene se tudja már, de ma feltétlenül egy szép helyre kell elmennünk ládázni! Mivel mindketten szeretjük a Tiszát, így az Élő- és Holt-Tisza nevezetű multi geoláda mellett döntünk. “A Tiszát szerettük volna látni – Élő – és Holt-Tisza”→ olvasásának folytatása
Két napja megtaláltuk Budapest nyugati sarkát is, a négy sarkot felvonultató multiláda pontjai közül. Már csak a záróláda van hátra, ahol kiderül, hogy az egyes sarkokon talált jelszórészleteket milyen sorrendben írva kell logolni a sikeres megtalálásért. “A kör bezárul -Négy sarok”→ olvasásának folytatása
Ahogy mondani szokás “Ember tervez, Isten végez”. Leültem én tervezni, de amikor eldöntöttük, hogy gyalogosan járjuk végig a Négy sarkot, egy dologgal nem számoltunk, ezek pedig az autópályák, főleg az M0-s Budapestet körülölelő gyűrűje. “A második és harmadik sarok – Négy sarok”→ olvasásának folytatása
Volt egyszer egy geoláda a magyar geocaching hőskorában, mely Budapest négy, a fő égtájak szerinti “sarkait” mutatta be. Telepítése után röviddel kiderült, hogy mindjárt az első pontja a Fővárosi Vízművek védterületére esik, ezért megszüntetésre került. Később a rejtő némileg átdolgozta és új ládaként megjelentette. E multi felgöngyölítését kezdjük el a mai napon. “Az első (északi) sarok – Megyeri híd és Négy sarok”→ olvasásának folytatása
Tavaly decemberben már volt egy próbálkozásunk a Tábor-hegyi-barlang ládájának megtalálására, de akkor idő hiányában nem tudtuk alaposan átkutatni a helyet. Ma újra megpróbáljuk, ezúttal Zoli nélkül, Vé-vel kettesben.
Szerencsére mostanra megenyhült az idő, így ragyogó napsütés és pozitív hőmérséklet fogad bennünket. Decemberben alulról, a Királylaki út felől közelítettük meg a helyet. Most felülről próbálkozunk, így a Fenyőgyöngyénél szállunk le a buszról és a jelzésen indulunk el a szelíden emelkedő úton. A jelzést követjük, míg csak el nem érjük a -t, akkor átváltunk arra.
Ez az út nagyjából szintben vezet, ráérünk a téli, bár korántsem télies erdőt szemlélni. Az avart feketerigók zörgetik, a fákon cinkék keresgélnek és időnként egy-egy harkály kopácsolását is hallani. Szerencsére a Hármashatárhegyi út forgalmának zaja már mögöttünk maradt. Elérünk a Tábor-hegyi-barlangot ismertető táblához. Itt kezdődik a barlanghoz vezető út, mely meredeken ereszkedik lefelé. Hajaj! – gondolom – lefelé még csak-csak, de ezen vissza is kell majd jönni! Vének viszont a lefelével gyűlik meg a baja az őzike lába miatt. (Nem azért őzike, mert szőrös, hanem mert olyan vékony!) A barlang felett az út tesz jobbra egy kitérőt, így szerpentinezve nem annyira meredek. Megérkezünk a barlanghoz. Meglepődve tapasztaljuk, hogy a bejáratot elzárni hivatott rácsajtó nyitva van.
Lehet, hogy még a réges-régen itt élt kardfogú, barlangi kacsák hagyták nyitva? Mindenesetre beóvakodunk, bár Vé erősen ódzkodik az ilyen szűk és sötét helyektől (ellentétben velem, aki kedvelem a szűk és nedves helyeket). Bent viszont érdekes látvány fogad. A barlang teteje az idők során erősen erodálódott és több ponton átlyukadt. A lukakon átszűrődik a kinti napfény, így a barlang sötétjéből nézve, a csillagos éghez hasonlít a látvány, csak ezek a csillagok nagyok és szabálytalan alakúak.
Bent a falak színét nemcsak a bennük található ásványok és a rájuk telepedett növények színezik tarkára, hanem sajnos a graffitik is.
Még készítek néhány képet, majd a barlang előtt nyíló panorámára fordítjuk figyelmünket. Lábunk alatt Óbuda terül el. Sajnos, párás a levegő, de azért felismerünk néhány jellegzetes pontot.
Miután kigyönyörködtük magunkat, a láda kereséséhez fogunk. A GPS most is a barlang fölötti meredek sziklákhoz irányít, ahol egy hónapja Zoli is keresgélt. Az akkor megtalált jégkrémes doboz most is rögtön a szemünkbe ötlik, de már tudjuk, hogy nem ez az igazi láda. Tovább keresgélünk. Minden üregbe benézünk, de a meredek talajon, telefonnal a kézben, nagyon nehéz megállni. Lassan felérünk a turistaúthoz, de keresésünk nem jár sikerrel. Sajnos, ebből jelszó nélküli megtalálás lesz, mert többet már nem próbálkozunk! Ha a rejtő jóváhagyja a találatot, az remek, ha nem, akkor sincs baj, mert a látnivalót jelentő barlangot sikerült megnéznünk.
A jelzésen visszakapaszkodunk a -re és azon folytatjuk utunkat. Szintben megkerüljük a Felső-Kecske-hegyet, legalábbis a térképről így sikerül azonosítanom, majd újra találkozunk a jelzéssel.
Ezen megyünk tovább a Hármashatár-hegyre. A hegyet bemutató geoláda egy hárompontos multi. Első pontján található maga a láda. Sajnos azt a rejtektől távolabb, teljesen szabadon találjuk. Épségben van lehet, hogy a víz mosta ki a helyéről?
Mindenesetre logolás után, a fák ölelésében álló üregbe süllyesztve rakjuk vissza, hogy a víz ne tudja kimozgatni, az álcázáshoz pedig faháncsokat keresünk. Miután befejeztük tevékenységünket folytatjuk utunkat a Hármashatár-hegy csúcsa felé. Szerencsére az út szelíden emelkedik, szinte észrevétlenül érünk a bázisállomás antennája alá. Érintünk egy jó állapotban lévő geodéziai mérőpontot. Állapota meglepő, mert sajnos ezek közül a pontok közül a legtöbb nagyon rossz állapotban van. A támasztó betonelemek szétcsúszva, a referenciapont pedig elmozdulva vagy éppen hiányzik is. Ez pedig rendesen körül határolva és nem túl régen festhették újra.
Igaz, hogy napjainkban a geodéziai mérések már leginkább műholdak segítségével történnek, de ezekre a mérési alappontokra akár ipartörténeti szempontból is tekinthetünk, egyebekről nem is beszélve. A hegy tetején történelmünk egy más szeletének emléket állító objektum is található, ez pedig a főváros egykori légvédelmi gyűrűjének egy darabja, egy légvédelmi bunker. Itt található a multi 2. pontja.
Az eredeti felirat már nem olvasható, így a rejtő a bunker belsejében, a lépcső alatt írta fel a jelszórészletet. Természetesen, Vé kívül maradva “fedezi” tevékenységemet, míg én bemászva a bunkerbe, lefényképezem az itt is nehezen olvasható karaktereket. Elgondolkodunk, hogy nem lehetett könnyű a szolgálat itt télen, a hidegben. Most jó az idő, zavartalan a napsütés, érzésem szerint 10 fok körül is járhat a hőmérséklet, mégis a betonból árad a hideg. Én sem időzöm sokáig bent. A bunker alatt, a napsütötte domboldalon napfürdőt veszünk. A sok borongós, hűvös nap után jól esik ez a januári tavasz. Napozás közben a panorámában gyönyörködünk. Ezzel nem vagyunk egyedül. Mindenfelé beszélgető, napozó embercsoportokat látni. A bátrabbak még a fűre is lefekszenek napozás közben.
Míg Vé gyűjti a napenergiát, én megtekintem az egykoron itt lévő Hármashatárhegyi vitorlázó repülőtér emléktábláját. Igen, ez a lankás hegyoldal megkönnyíthette a gépek felszállását.
Miután Vé feltöltődött a napsugaraktól, elindulunk a multi 3. pontja felé, mely egy egykori határkő, ami a főváros akkori határát jelezte. A felirat ezen is megkopott, de második kísérletre sikerült a logolás. Lassan ereszkedünk lefelé a domboldalban, miközben élvezzük a szép, tavaszias időt.
A Szépvölgyi út felső végénél kötünk ki, mikor bevillan a felismerés (egy dézsányi vü vagy franciásan déjà vu), én már jártam itt! Méghozzá egyedül, amikor az “Erdei repülőtér” nevű ládát kerestem fel. Jó kis szeles nap volt az, a szél majd lerepített a szikláról!
Most is, mint akkor, a Szépvölgyi úttal párhuzamos erdei ösvényen jutunk vissza a Fenyőgyöngyéhez. Ma ismét remek nap áll mögöttünk!
A nap mérlege:
Bejárt útvonal:
65-ös busz Fenyőgyöngye amh. vá. – – – – GCKBrl – jelöletlen út – – – – – GC3hat-1 – – GC3hat-2 – jelöletlen út – – GC3hat-3 – – – jelöletlen út – 65-ös busz Fenyőgyöngye vá.
Megtett távolság: kb. 7 km Szintkülönbség: 677 m. Átlagsebesség: 1,64 km/h (mozgásban 3,43 km/h)
Frissítés-1: A GCKBrl láda rejtője 2016.02.08-án jóváhagyta a jelszó nélküli megtalálásunk bejelentését, így ezentúl ez a láda is megtaláltként látszódik a térképen.
Frissítés-2: A GC3hat láda a megtalálásunk óta több ládagazda kezén is átment. A jelenlegi pontjai már máshol találhatók, mint amikor mi kerestük.
A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!
Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.
Végre beköszöntött az igazi januári, fagyos idő!. Az elmúlt napokban még lepelnyi hó is esett, ami nálunk gyorsan elolvadt, de reméljük, hogy mai célpontunk, Solymár környékén még látunk belőle valamit! “Azért a víz az úr – Vízesés”→ olvasásának folytatása
Az ünnepi, hosszú hétvégét még megtoldottuk pár nap szabival, így ma, hétfőn indulunk ismét útnak. Az időjárás végre megnyugodott, elmúlt a hőség és megszűntek az esők is. Ragyogó napsütést ígért mára a meteorológiai előrejelzés, így jókedvűen vágunk neki, hogy Pécsig meg se álljunk. (Na jó, egyik vonatról a másikra, álló helyzetben szálltunk át.) “A hely, ahol a civil összefogás győzött – Kilátóhelyek a Mecseken”→ olvasásának folytatása
Budapest és Veszprém között vonatozva, Öskünél minden alkalommal megakadt a szemünk a dombtetőn álló kerek épületen. Az első gondolatunk, az volt, hogy: Jé, egy gombaház! Ez azonban valószínűleg csak azért született meg a kobakunkban, mert anno, még zsenge korú gyermekeinkkel együtt túl sok Hupikék törpikék rajzfilmet néztünk. A második nekifutásra, inkább egy lapátjait vesztett szélmalom rémlett fel előttünk. Aztán, egyszer megláttam a vékonyka kettős keresztet a tetején, így kiderült, hogy egy templomról vagy inkább kápolnáról van szó. “Csak nem egy gombaház? -Ösküi Kerek és Péti dombok”→ olvasásának folytatása
Visszatért a hőség. Ismét hőségriadó riaszt bennünket attól, hogy messzebbre utazzunk. Mivel két hete nem sikerült belogolni a Szolnok Belvárosi Séta nevezetű ládát, ezért annak gyanús pontjait járjuk újra. Na meg, hogy gyűljön is a megtalálások száma, hozzácsapjuk az In memoriam szolnoki vár elnevezésű geoládát is. Úgyis útba esik. “Újra hazai pályán – In memoriam szolnoki vár és Szolnok Belvárosi Séta”→ olvasásának folytatása
Július közepén járunk, tombol a nyár. A hőségriadók folyamatosan követik egymást, semmi felüdülés. Mostanra már vörös, azaz a legmagasabb fokú riasztásnál tartunk, ezért úgy döntünk, hogy Szolnokon maradunk, mert a közösségi közlekedés is bizonytalanná vált. A vasúton egymást érik a meghibásodások, (biztosítóberendezés, járművek, síntörés, felsővezeték zavarok, stb),. így nem merünk messzebb utazni. A kocsikban tapasztalható szauna sem igazán vonzó. “Hazai pályán -Szolnok, Tiszaliget; Szolnoki Tiszavirág híd; Csepp park és Szolnok Belvárosi Séta”→ olvasásának folytatása
Miután a múlt héten megújítottuk szent fogadalmunkat, miszerint főszezonban kerüljük a Balatont, ma mondanom sem kell, már kora reggel a nagy lavór felé visz a vonat bennünket. Sőt, ha az első betervezett geoláda rövid nevét nézzük (GCDUGO), akkor lavór helyett kádnak is nevezhetnénk, hiszen a kádnak van dugója.
Tehát, Siófokon szállunk le a vonatról, itt található ugyanis a Balaton “dugója” és lefolyója, a Sió-csatorna. Pontosabban fogalmazva, innen indul. Az állomástól nem is kell messzire mennünk és már a csatorna partján állunk. Viszonylag korán érkezünk, hogy e forgalmas helyen, mugli-mentesen keresgélhessünk. Na, meg a reggeli hűvös is jól esik, mert mára még a múlt hetinél is rekkenőbb hőséget ígért a meteorológiai előrejelzés. A hőmérséklet meghaladhatja a 36°C-t is! Legelőször is a helyszínt vesszük szemügyre. Sokan nem találják a ládához a lejáratot, ugyanis a csészét a csatorna falában egy üreg rejti. Ehhez a vízrajzi tábláig kell elmenni, ahol egy lépcső vezet le az alsó keskeny peremre, amin végigballagva megközelíthető a láda. A keskeny peremet meglátva Vé máris dönt, Ő inkább felülről szurkol nekünk, mondhatni majd “szemmel tart” bennünket, nehogy beessünk a vízbe. Ennek van is némi esélye, mert a keskeny szegélyen horgászok ülnek sorjában, mint fecskék a távíró dróton. Zolival elindulunk a lépcsőn, majd a peremen és igen nagy tiszteletnek örvendünk, mert mindenki feláll jöttünkre. Nem győzzük megköszönni. Most látszik, hogy milyen jó, hogy Vé-t a megfelelő koordinátán hagytuk, mert a csatornában elég gyengécske a GPS vétel, így Őt figyelve, tudjuk, hogy megérkeztünk.
Elkezdek az egész töltés hosszában húzódó résben tapogatózni. Hirtelen, sziszegve egy termetes sikló csusszan ki és veti magát a vízbe. Húúúú, rendesen beszaladt a gatyamadzag! Nem tudom a sikló vagy én ijedtünk-e meg jobban. Szerencsére több akadály nem merül fel, a doboz gyorsan megkerül. Logolunk, közben a pulzusom is visszaáll a normális szintre. A helyszínen készült fényképeken látszik, hogy a madarak is kedvelhetik ezt a helyet, mert fészek maradványok látszanak a képen. Lehet, a sikló is ezért látogatott ide.
Visszaaraszolunk a peremen, miközben újra felállítjuk a horgászokat, némi morgást kiváltva ezzel. Ennyit a tiszteletről. A lépcsőhöz érve, egy pecás megkérdezi, hogy megtaláltuk-e azt, amiért jöttünk, mert előző délután járt ott egy lány, aki nem. Megnyugtatjuk, hogy mi ügyesebbek voltunk és megtaláltuk. Közben eljátszom a gondolattal, ha a lány találja meg a siklót, micsoda visítás lett volna. A halak nemcsak a Sióból, de még a Balatonból is kiugrálnak! De aztán elhessegetem eme gondolatokat lehet, hogy egy igazi amazon járt erre, kevésbé ijedősen, mint én. Miután visszaérünk Vé-hez, beszámolunk a kalandunkról, majd szemügyre vesszük a csatorna túlpartján sorakozó vasakat. Ott van a téli kikötő és egy hajójavító műhely.
Miután megnéztük az objektumot, elindulunk a hajóállomás felé, mert ládázásunkat a Tihanyi-félszigeten fogjuk folytatni. Közben vetünk egy pillantást a vízrajzi adatokat tartalmazó táblára, amiből nem sok látszik, annyira gyenge a számokat alkotó szegmensek fénye. Éjszaka, biztosan jól látszik, állapítjuk meg.
A kikötőben bent áll a Füred nevű katamarán, a Balaton legújabb személyszállító hajóinak egyike. Reméljük, hogy ezzel fogunk átjutni a nagy vízen.
Az indulásig még van idő, így Vé és Zoli letelepszenek egy padra, míg én elmegyek megváltani a regisztrációs jegyet. Majd visszatérek, hogy összegyűjtsem a családtól az arcképes utazási igazolványokat, mert a pénztáros néni ragaszkodik hozzá, hogy sorszámukat feltüntesse a jegyen. Miután másodszor is visszatérek a családhoz ismét a túlparton álló hajók tanulmányozásába és fényképezésébe fogok. Na, meg persze a Füredébe, de az árnyékok és a sok reklám felirat miatt ebből nem sok látszik.
Lassan eljön az indulás ideje, felszállunk a hajóra. Jól gondoltuk, a Füred visz át Tihanyba. Érdekes végig nézni a manővert ahogy a nagy hajó eltávolodik a parttól, majd lassan megfordulva, a nyílt víz felé veszi az irányt. Valószínűleg már a korszerű, forgatható hajtóművel látták el, mert képes oldalra is mozogni.
Időközben jó meleg lett. Kifejezetten jól esik a vízen fújó szél, valamint a menetszél hűtő hatása. Fényképezünk és a stílszerűen kalózkendőt viselő Zoli, a hosszú karjai segítségével, lő egy családi szelfit is.
Nagyon gyorsan átérünk a vízen. Kiszállva. megcsodáljuk az itt tartózkodó nosztalgia hajót, majd elindulunk, hogy a Magyar-tenger nevű multi által ajánlott helyeket bejárjuk.
A szerpentinező -ön indulunk felfelé, az Apátság felé.
A kis családom még otthon megígértette velem, hogy ládázás után fürdeni fogunk. Én ezt már el is kezdtem. Mire felérünk a meredek úton, szakad rólam a víz. Szerintem, a hőmérséklet már közel jár a 30 °C-hoz. Korábban jártunk már Tihanyban, pontosabban a félszigeten, ma egy másik részét fogjuk bejárni. Átmegyünk a településen, ahol mindenütt hatalmas tömeg hömpölyög. Ismét elgondolkodom biztos, hogy főszezonban kellett idejönnünk? Persze fürdeni, most a legalkalmasabb. Szerencsére, lassacskán kiérünk a településről és az utunk ismét emelkedőre vált, egyelőre csak szelíden. Az első megállónk (a multi első pontja) a szélmarta sziklák.
Ezek úgy keletkeztek, hogy a szél, a lávaömlés során felszínre került bazalt kemény rétegei közül kifújta, az eső kimosta a puhább rétegeket, ezáltal igen érdekes alakzatokat hagyva hátra. Az itt elhelyezett padok egyikénél, letelepszünk, hogy némi vizet vegyünk magunkhoz. Közben csodáljuk a kibontakozó panorámát. Megtekintjük a Külső- és Belső-tó látványát, majd mivel sehol egy árnyék, a nap pedig rettenetesen tűz, gyorsan tovább is állunk.
Egy kis erdőn át (ez a neve is, Kiserdő) visz az út, némi enyhülést kínálva az árnyékával, később a szőlőkhöz érünk. Elmegyünk egy levendulás mellett, de az már elvirágzott. A szőlő pedig még éretlen, pedig jól esne most a melegben legelészni kissé. Persze a nap ismét árnyékmentesen ér bennünket. Ami jó a szőlőnek, az nem jó nekünk. Mi, máris aszalódunk.
Az út egy majorság mellett visz el, vagy talán keresztül rajta. Itt sok kessernek volt konfliktusa a házőrző ebekkel, de most megkötve hűsölnek az árnyékban. Igazuk van, minek ilyen melegben ugrálni? Begyűjtjük a jelszó részletet és megyünk tovább. Az út emelkedik, mert a Csúcs-hegyre kell felmásznunk, mely bő 40 méter emelkedőt jelent.
Felküzdjük magunkat és ismét rácsodálkozunk a Balaton látványára, amivel nem lehet betelni. Ezzel teljesítettük is ezt a multit. Begyűjtve az utolsó jelszórészletet, logolunk és megyünk tovább.
A megpróbáltatásaim azonban nem értek véget. Továbbra is emelkedik az út és a már 35 °C körüli híg levegőben, a rossz tüdőm egyre nehezebben küzd meg az oxigéncsere feladatával. A pulzusom is egyre magasabb. Eléri a határértéket jelentő 160-as ütésszámot, majd a 180-t is. Egyre sűrűbben kell megállni, hogy megvárjam, míg visszaesik. Szerencsére, eleinte van miben gyönyörködni. Fényképezni azonban már nincs erőm, csak a levegőért küzdök. Később, szerencsére lejtmenetbe kapcsolunk, itt már folyamatosabban tudok haladni. Azonban újabb dombon kell átmásznunk. Ezen a részen már csak fától fáig osonok és nekik dőlve várom, hogy a szívverésem csendesedjen. Komolyan rosszul érzem magam és még bőven van hátra az útból. A tervezettnél jóval lassabban haladunk a sok kényszerpihenő okán. A fürdésből semmi sem lesz ma, állapítja meg kis családom. Sajnálom őket és titokban azért imádkozom, hogy csak eljussak a révig. Jó 50-60 méteres szintkülönbséget küzdünk le. Már erősen délutánba hajlik az idő, mire ismét ereszkedni kezd az út. Ezen a részen végre tudok haladni, csak néha kell megállni pihenni. A Club Tihany területe fölött járunk, amikor a telefon kijelzőjére pillantva látom, hogy az utunkba esik egy be nem tervezett geoláda, az Újlaki templomrom. Jó ok a megállásra, kis pihenésre.
Szeretjük a régi templom romokat, különösen az Árpád-koriakat, így gyorsan letöltöm a láda adatait és nekiállok keresni. A család a fáradtságtól lerogy az út menti kövekre. Én most, hogy már kapok levegőt, valósággal újjászülettem. Egyedül indulok megkeresni a csészét. Ez igen gyorsan sikerül. Már találkoztunk hasonló rejtési módokkal. A tempómat a növényzetből felvert szúnyog amazonok is serkentik. Izzadt bőröm valóságos terülj-terülj asztalkát kínál számukra, mind utánam erednek. Kirohanok a bozótból, szinte futtában logolok. A család is észbe kap, gyorsan veszik a holmijukat és tempósan elindulunk a lefelé vezető úton. Tulajdonképpen, majd otthon megnézzük, mit is találtunk. Pedig jó lett volna kicsit még érezni a hely hangulatát! A Club Tihany területére nyílik a turistaút vége, ilyet sem láttunk még! Szépen becsukjuk a kaput magunk mögött és kíváncsian várjuk, mit szólnak majd a portán. Az őrök azonban ránk sem hederítenek. A kapun kilépve a szomszédos élelmiszerbolt felé vesszük az irányt, ugyanis az összes vizünk elfogyott. Innen már csak egy rövid séta a rév területe. A komp bent áll, már lehet is felszállni. Újra a Balatonon hajókázunk, de most a fáradtságtól kissé letargikusan szemléljük a vizet. A Szántódi révtől még egy 2.5 km-es út áll előttünk a Szántód-Kőröshegy vasútállomásig. Leszállva a kompról, tempósra vesszük lépteinket, mert rövidesen jön a vonat. Sík terepen, milyen gyors tudok lenni! Persze ebben közrejátszik az is, hogy így estefelé már elmúlt a kánikula és a nagy lavór/kád felől kellemesen hűs szellő fújdogál. Pár perc múlva a vonat is jön, sőt le is tudunk ülni, mert Siófok után már állnak az utasok. Jó döntés volt erre jönni! Az viszont biztos, hogy kánikulában többé nem indulunk el hegyes terepre. A leckét megtanultuk. Tisztában kell lenni a korlátainkkal.
A nap mérlege:
Bejárt útvonal: 1. szakasz: Siófok vá. – jelöletlen út – GCDUGO – jelöletlen út – Siófok hajóállomás 2. szakasz: Tihany hajóállomás – jelöletlen út – – jelöletlen út – – GCMaTe_1 – – GCMaTe_2 – – jelöletlen út – GCMaTe_3 – jelöletlen út – – GCMaTe_4 – – GCUJTE – – Tihany rév 3. szakasz: Szántód Rév – – jelöletlen út – – jelöletlen út – Szántód-Kőröshegy vá.
Frissítés 1: 2021-ben a siófoki zsilipet elkezdték átépíteni, így a rejtés helye építési területre került, ezért a láda új helyre költözött.
Frissítés 2: Ugyancsak 2021-ben a GCMaTe láda 3. pontja megszüntetésre került a sok, kutyákra vonatkozó panasz miatt, Így ma már 1H+2V összeállításban kereshető. Egyebekben a pontok helye nem változott.
A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!
Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.
A héten az időjárási előrejelzések alapján bizonytalan volt, hogy a hétvégére tervezett célpontunk, a Somló-hegy látogatható lesz-e. Hétvégére aztán minden kisimult és verőfényes jó időt jelzett a Meteorológiai Szolgálat, bár némi lokális záporok lehetőségét sem zárták ki. Ez nyáron természetes, így jó kedvvel vágunk neki az útnak. “Juhfark, ami nem a birkán nő – Somló-hegy és a Juhfark”→ olvasásának folytatása
A tegnapi hosszú út és gyaloglás a tűző napon kissé megviselt bennünket, ezért ma később keltünk és egy közelebbi célpontot választottunk magunknak, Nagykátát. Érdekes, hogy az ezen a településen található három geoláda közül kettő családi ihletésű. A “Nagykátai nagy fa” elnevezésében szereplő fát, a rejtő nagyapja ültette valamikor, az “Apu emlékére” nevű pedig magáért beszél. A rejtő édesapja emlékének szentelte a ládát. “Családi ihletésű geoládák Nagykátán – Nagykátai nagy fa és Apu emlékére”→ olvasásának folytatása
Ma hazautaztunk a szüleimhez Debrecenbe. Apukám imádja a Hortobágyot és ha csak teheti, kimegy a kihajtási és behajtási ünnepségre, fényképezni. Mivel ma van a Kihajtás napja, ezért nem kérdés, hogy ott a helyünk! Mivel szüleim már nehezen mozognak, így sógorom visz ki bennünket autóval (még jó, hogy 7 személyessé alakíthatót vett!)
Mi is az a kihajtás és behajtás? – teheti fel, a nem Debrecen-környéki olvasó jogosan a kérdést. A pásztorok életének egyik kiemelkedő eseménye volt Szent György-napja. E napon történt az állatok első kihajtása is téli szálláshelyeikről. Mára ez a nap turistacsalogató látványossággá vált. A gazdag állattartó tradíciókkal rendelkező Hortobágy ünnepei sorában kiemelkedő a Szent György-napi Kihajtási Ünnep, mely során a hortobágyi pásztorokkal és állataikkal ismerkedhetnek az érdeklődők. A jó öreg, sokat látott, de még mindig szolgáló Kilenclyukú hídon áthajtott jószágok, a csergető csikósok, a híres pusztaötös és a híd lábánál legelésző, impozáns szürke marha gulya és rackanyáj feledhetetlen látványt nyújt.
A behajtás ennek ellentéte. A hideg idő beálltával, ahogy a napok egyre rövidülnek, Hortobágyon a régi népszokás hagyományait követve, a pásztorok és jószágaik egyaránt a télre készülődnek. Az állatokat behajtják a pusztai legelőkről a téli szálláshelyükre, hiszen az állat már nem talál táplálékot a határban. A behajtásnak, vagy más néven szorulásnak megvoltak a jeles napokhoz kapcsolódó határnapjai: a marhákat Katalin, vagy Mihály napján, a juhokat Dömötör napján hajtották haza. A beszoruláshoz kapcsolódott a pásztorok elszámoltatása és a bérfizetés is.
Miután tisztáztuk a fogalmakat, kezdődjön történetünk! A fent említett Kihajtási ünnep mindig több ezer embert vonz szerte az országból, így ha látni is akarunk valamit, érdemes idejekorán indulni. Mi egy kicsit megkésve érkezünk, így csak távolabb sikerül parkolóhelyet találni, de legalább ingyeneset. Gyalogosan indulunk el a híres Kilenclyukú Híd felé. A Debrecen felőli hídfőnél sikerül helyet találni. Mivel a mai napig ezen a hídon vezet át a Hortobágy egyik főközlekedési útja, a 33-as út, ilyenkor annak forgalmát leállítják arra az időre, míg az állatokat áthajtják a hídon. Igyekszünk elhelyezkedni, hogy lássunk is és Apunak is megfelelő legyen a fényképek elkészítéséhez.
Én a 11 éves unokahúgommal Zsófival pedig, a híd geoládájának megszerzése mellett döntök. Szerencsénkre nem sokat kell várni, már érkeznek is az állatok. A pásztorok vad karikás ostoros durrogtatás (csergetés) mellett terelik át a különböző állatok csoportjait a hídon.
A híd túl keskeny, hiszen annak idején nem ilyen sűrű forgalom számára épült, éppen csak elfér két autó egymás mellett. Járda nincs, így veszélyes gyalogosként a hídra merészkedni a nagy forgalom miatt. Kihasználva azt az időszakot, amíg az állatok után a forgalmat ismét ráengedik a hídra, gyorsan elindulunk a híd multijának első pontjához, mely éppen a híd közepén helyezkedik el. Egy gyors fotó után iszkolunk is tovább, mert a rendőrség megnyitotta az utat és már érkeznek is az első gépkocsik. Remélem, hogy a híd alatt száraz lábbal át tudunk kelni a másik oldalra, mert ez a hídon már reménytelen. Lemegyünk a víz mellé vezető ösvényhez, de kiderül, hogy a híd alatt áthatolhatatlan sár van, csak a horgászok járnak erre. Most is sokan lógatják a madzagot a vízbe. A víz mellől is megtekintjük a régi hidat és a híres Csárdát.
Nincs mit tenni, kénytelenek vagyunk visszatérni a forgalmas útra, hogy a hídon visszafelé is átkelve, megközelíthessük a multi második pontját. Szerencsénkre nem csak mi kóborlunk itt összevissza, így egy nagyobb gyalogos csoporthoz csapódva, sikerül visszajutnunk a folyó Debrecen felőli oldalára. Fellélegzem, mikor leérünk a hídról. Ha nincs ilyen tömeg, nem lehet egyszerű leolvasni az első pontot! Ezt a véleményemet egyébként a geoláda oldalán tett bejegyzések is alátámasztják. Persze, akinek autója van, az áthajtás közben is láthatja a nagy karakterekkel írt jelszó részletet, akinek pedig nincs, annak legyen a “gugli” utcanézete a barátja! Én semmiképpen sem javaslom a gyalogosan történő hídra lépést!
Szóval, megkönnyebbülve indulunk az egyszerűbbnek látszó második ponthoz. Mint az a ládaoldalon rejtelmesen, visszafelé írva elolvasható, egy vízügyi objektum fedele alatt található, a fémkerethez mágnessel rögzítve, a mikroláda. A nehézséget az adja, hogy az objektumot a fáradt emberek padnak használják és ezen pihennek. Na, most aztán hogy jussunk hozzá a dobozunkhoz!?
Leülök én is a betonra, melyen egy igen nagys… tekintélyes alvázszerkezettel rendelkező asszonyság ücsörög, elfoglalva csaknem az egész felületet. (A kép csak illusztráció és már nem az említett személy látható rajta.) Elkezdek óvatosan a perem alá tapogatózni, egyre vészesebben közelítve a hölgy alvázához. Most, mi lesz!? Ha észreveszi, valószínűleg kapok egy olyan átszállót, hogy a szomszédos bokor lesz a sírom fölött a fejfa. Vagy esetleg ellenkezőleg, megörül a közeledésemnek és biztatni fog, hogy abba ne hagyjam? Nem tudom, melyik lenne a rosszabb opció! Szerencsére a dolgok kritikussá válása előtt beleakad az ujjam a filmes dobozba és gyorsan a magamévá teszem (inkább, mint az asszonyságot!) Gyorsan biztonságos helyre vonulunk Zsófival és logolunk. A visszarakásra unokahúgomat kértem meg, nem akartam kísérteni újra a sorsomat. Ő ügyesen, feltűnés nélkül teljesítette a küldetést, de azért láthatólag Ő is tisztes távolságot tartott a hatalmas testrésztől. Az első találattal megvolnánk – állapítom meg. Remélem a többi nem lesz ennyire kalandos!
Elindulunk a következő geoláda, a Madárkórház felé. Sajnos itt a Hortobágyon rengeteg madár lesz a civilizáció áldozata, így egy ilyen kórház létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Itt ápolják a villanyoszlopokon áramütést szenvedett, vagy éppen megmérgezett madarakat. A kórház elé érve kiderül, hogy itt sem kisebb a tömeg, bár pont egy olyan pillanatot sikerült lencsevégre kapni, mikor nem látszik senki.. A láda a Kórház bejáratával szemben lévő fahíd feljárója alatt található.
Cipő bekötést színlelve leguggolok, hogy benézzek alá. Valóban ott a láda, két tégla mögé rejtve. Hogyan húzzam ki észrevétlenül? Kissé érdekes lenne, ha egy őszülő, pocakos ember a híd alá mászna! Ismét Zsófi húz ki a bajból. Ha egy gyerek a földön csúszkál, arra senki sem figyel. Unokahugi egy szempillantás alatt kikapja a dobozt, senki rá se nézett. Leülünk a kórház mellett elhelyezett padhoz logolni.
Míg megszületik a log, megjelenik az egyik dolgozó, egy ragadozó madarat tartva a karján. Valószínűleg Zsófinak akarja megmutatni. Közben megcsörren a telefonom. Vé hív, aki a szüleimmel maradt. Kérdi, merre vagyunk, mert lassan indulnánk haza. A madár nézegetésből így semmi sem lett. Zsófi gyorsan visszarakja a ládát a már megszokottnak mondható ügyességével és elindulunk vissza a Kilenclyukú-híd felé. Rövidesen össze is futunk a családdal. Megyünk az autó felé, hogy azzal jussunk el a harmadik ládához, amely az út mentén, a II.világháború legnagyobb magyarországi tankcsatája emlékére kiállított T-34-es tank mellett található. Átkelünk a 33-as úton. Mi megyünk unokahugival beszélgetve elöl, pár lépéssel mögöttünk a család. Egyszer csak zuhanás hangja, majd sikítás és jajgatás hallatszik mögülünk. Ijedten fordulunk hátra. Apu négykézláb a földön, mellette az ijedt Vé. Odarohanunk és sógorommal talpra állítjuk Aput. Ahogy Vé később elmesélte, apám egyszerre csak eltűnt mellőle és a lábainál heverve talált rá. Rekonstruálva a dolgot, Apu feltehetőleg egy gödörbe lépett, amit nem vett észre. Felállítva kiderül, hogy nem tud járni. Sógor indul az autóért, én pedig támaszt nyújtok az öregemnek. Kifordult a bokája, ezért nem bír lépni. Megérkezik az autó. Szerencsére az útig nem nagy a távolság, sikerül Aput beültetni. Tenyere, térde vérzik, ezt bekötözzük. Arról hallani sem akar, hogy a tankot kihagyjuk, hiszen Zsófi még sosem járt ott. Lassan elmúlik az első ijedtség.
Megállunk a tank parkolójában. Szüleim az autóban maradnak, mi gyorsan körbenézzük a tankot és a közeli olajfa ágán megtaláljuk a geoládát.
Gyors logolás, majd indulunk haza. Apu bokája alaposan bedagadt, meghúzódott az ínszalag, de más baja nem történt. Pár hétig kímélnie kell, hogy helyre jöjjön. Azt hiszem a mai nap elég kalandosra sikeredett, volt részünk mindenféle izgalomban bőven!
A nap mérlege:
Bejárt útvonal: Hortobágy, Polgármesteri Hivatal parkolója – jelöletlen út – GCHORT-1 – jelöletlen út – GCHORT-2 – jelöletlen út – GCHMK – jelöletlen út, majd gépkocsival a GCHTCS-ig
Megtett távolság: kb. 3 km. Szintkülönbség: 24 m. Átlagsebesség: 1,64 km/h (mozgásban 3,9 km/h.)
A track letölthető innen. (Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)
Frissítés_1: A GCHORT ládánál meghallgatásra talált a sok panasz és az első pont át lett helyezve egy biztonságosabban megközelíthető helyre. A GCHTCS láda is új helyre került, mert a ritkás növényzet nem nyújtott elegendő takarást a ládának, így az folyton eltűnt.
Frissítés_2: Apunak több hetébe került, mire újra rendesen tudott járni. Ez az utolsó Kihajtási Ünnep emlékezetes maradt számára. Sajnos többre már nem tudott elmenni. Az évek győzedelmeskedtek az ereje fölött.
Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés. Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük! A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!
Fontos!Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni.
A szomszéd “vár”, ahova ma készülődünk, megyénk második legnagyobb városa, Jászberény. Valamikor komoly küzdelem folyt a két város között a megyeszékhelyi címért, amiből végül Szolnok került ki győztesen (nem biztos, hogy megérdemelten). Jászberénynek maradt a Jászság fővárosa titulus. Ebbe a városba látogatunk ma el. “Szomszédolás – Jászberény Zagyva-part és Jászberényi séta”→ olvasásának folytatása
Az ország túlsó felére készülünk ma, “Vazs” megyébe, ahogy a helyiek jó ízű tájszólásban emlegetik szűkebb pátriájukat. (Nehéz ezt a kissé nyitott “a” hangot írásban visszaadni, de aki már hallotta, tudja miről beszélek.) Mivel a célpont távoli, és azért, hogy legyen elegendő időnk a nézelődésre, 2 órakor jelez az ébresztő szerkezet. Valamivel 4 óra után már forog is a vonatkerék alattunk. ““Vazs” megyei városnézés – Sárvár”→ olvasásának folytatása
Tavaly ősszel már megfordultam a Szénások védett területén, amikor Nagykovácsiból az Antal(Antónia)-árkon keresztül leereszkedtem Pilisszentivánra. Akkor nagyon megtetszett ez a táj, így kézenfekvő volt, hogy a jó idő közeledtével ismét ellátogatunk ide, különösen azért, mert Nagykovácsi és környéke Vé-nek is nagy kedvence. Mindenképpen szerettem volna “kiccsaládomnak” is megmutatni, hogy merre jártam, így külön öröm, hogy Vé mellett, Zoli is csatlakozott hozzám. “Vé-t majdnem elvitte a szél – Nagy-szénás”→ olvasásának folytatása
Ma ismét budapesti ládák vannak soron. Az enyhe, télies időjárás okozta sár helyett, inkább az aszfaltot választottuk. Budapest két szomszédos lakótelepére látogatunk el, melyek nemcsak földrajzilag, de jellegükben is jól elkülönülnek egymástól, bár mindkettőt a munkástömegek számára építették. Ezek pedig, a Wekerletelep és a József Attila-lakótelep. “Múlt és jelen- Wekerletelep és Nyomortelepből Lakótelep”→ olvasásának folytatása
A szabadságom még tart. Vé is kért egy napot, hogy együtt mehessünk újabb kalandozásra- mivel Nagykovácsi és környéke a kedvenc tájegységei közé tartozik. A főnöke azonban nem engedte el annak ellenére, hogy semmi fontos vagy sürgős munkája nem volt. Hiába, vannak ilyen főnökök, akik a hatalmukat úgy szeretik megmutatni, hogy önkényeskednek! Aztán csodálkoznak, hova lett a beosztott lelkesedése. Most, hogy kimorgolódtam magam, irány Nagykovácsi környéke!
Múlt héten megint hőségriadó volt, így kimaradt a ládázás. Nem mintha erre a hétvégére sokkal hűvösebb időt jósoltak volna, de már nem bírjuk a bezártságot, ezért nekiindulunk. Egyébként is jeles alkalom van! Holnap ünnepeljük az első geoláda megtalálásunk második évfordulóját! Afféle szülinapi ládázás, csapat-szülinapi. Ennek megfelelően hármasban fogunk menni. Mi Vé-vel Szolnokról, Zoli Pestről. Úgy beszéltük meg, hogy az Árpád-téri autóbusz végállomáson találkozunk, ahonnan a vonatpótló busz Esztergom felé indul. Legutóbb, amikor a mai célpontunk környékére utaztunk a nagy hőségben, Vé napszúrást kapott, mert kevés ivóvíz volt nálunk. Most készültem. Fejenként két másfél literes ásványvízzel, azaz egy zsugorral. Majd Zolival megosztjuk a terhet. Ott toporgunk a vonatpótló busznál, Zoli sehol, pedig mindjárt indulunk. Hívom telefonon, elaludt, de már a Metrón ül. Szurkolunk, hogy ideérjen. A busz egyszer csak elindul. Megint hívom Zolit, a Nyugatinál jár. Hát, ezt lekésted – mondom neki. Szomorú, de ez van. Végül is vasutasnak tanul, miért lenne pontos? Én meg cipelhetem a zsugornyi vizet egyedül. Szomjan halni, ma nem fogunk, az biztos! “Két esztendeje a geoládák nyomában – Öreg-kő”→ olvasásának folytatása
Esztergom a kedvenc kisvárosaink közzé tartozik. Már többször megfordultunk itt. Legutóbb négy éve, a nagy árvíz után jártunk itt, egy kétnapos pihenés keretében. Akkor még nem ládáztunk és alaposan bejártuk a víztől kissé megviselt várost. Ládázásaink során, idáig csak a környező magaslatokról (Vaskapu, Kis-Strázsa-hegy) csodáltuk a települést. Most eljött az idő, hogy földközelből is szemügyre vegyük azt. Kíváncsian várjuk, hogy újra lássuk az ismerős helyeket. Korábban már írtam, hogy szeretünk időről időre visszatérni egy-egy helyre és megfigyelni a változásokat. Most is érdeklődve tekintünk elébe, hogyan is sikerült az árvíz után felszámolni a károkat. “Esztergom, a megunhatatlan – Esztergomi séta és Sándor Bástya”→ olvasásának folytatása
A korábbi bejegyzésekben, a címben szereplő Apát mindig a lánya szó követte valamilyen kontextusban. Most azonban, változott a helyzet, mert a lányom és a korábban már szintén megismert udvarlója Robi, regisztráltak a geocaching.hu-ra The Next Generation néven, hogy önállóan is kereshessék a ládákat. Remek döntés, csak az a baj vele, hogy ez a next generation, úgy látszik már nem tud magyarul. De, legalább így com-kompatibilis a nevük. A másik üzenete ennek a döntésnek, hogy ezek a gyerekek, úgy látszik hosszú távra terveznek! Viszont nem kapkodják el a keresést, mert az előző megtalálásuk óta 10 hónap telt el. Remélem a házasságkötésükkel sem sietnek, hanem jó alaposan megismerik egymást, hogy megalapozott döntést hozhassanak. Még egy érdekesség, amit jelen sorok írásakor fedeztem fel, hogy a The Next Generation és a lányom születésnapja ugyanarra a napra esik. De elég a polemizálásból, inkább keressünk ládát! “Apa és a The Next Generation – Apáti Nemzeti Tricolor és Nagy-Szikla (Apáthy-szikla)”→ olvasásának folytatása
A februári időjárás kicsit bekeményített. A télies napok miatt nem tudtunk sehova se menni. Most azonban hétágra süt a nap, szinte májusi meleget ígér a meteorológia a mai napra. Ideje felkerekedni! Célpontunk Szigliget, ami kicsit messze van és a téli menetrend miatt, hosszadalmas a megközelítése. 1 óra 30-kor ébreszt az óra, ezért kissé álmosan kezdjük a napot. Sebaj, majd a vonaton alszunk! Sok-sok éve, egy országjáró túrán, egyszer egy éjszakát eltöltöttem Szigligeten. Akkor, amikor késő délután megérkeztünk, még volt idő egy gyors szétnézésre. Nagyon megtetszett a hely. Elhatároztam, hogy ide még vissza kell jönni! Ennek most érkezett el az ideje. “Elvarázsolva – Magányos fenyő és Szigliget varázsa”→ olvasásának folytatása
4-5 éves lehettem, amikor Nagyanyámék vályogházának felújítása során a “budai föld” kifejezést hallottam. Akkoriban engem a földfélék közül csak a sárga homok érdekelt, ugyanis abban egész nap szívesen játszottam. Most, kb. 45 év múlva, a geoládákat böngészve botlottam ismét ebbe a kifejezésbe és (milyen az emberi agy!) rögtön beugrott a rég nem hallott szó. Ezt én ismerem! Miután a múltkor a Balatoni magasparton talált utazókat már ideje lenne kihelyezni és a Piktortégla-üreg nevű láda szerepel a .com-on is, ezért ma arrafelé vesszük az irányt. “Budai földön – Piktortégla-üreg, Irhás-árok és Frank-hegy”→ olvasásának folytatása
Ma – kihasználva az ünnepnapot – ismét nekivágunk az útnak, hogy visszatérjünk a két héttel korábbi helyszínre, és folytassuk az Esztergom közeli hegyek meglátogatását. Részben múltkori élményeink hatására, Zoli is velünk tart. Továbbra is vonatpótló autóbusz közlekedik a 2-es vonal teljes hosszában, de most a Kertvárosi vasútállomás bekötőútjának elején lévő buszmegállóban szállunk le róla. Ez már ismerős a Mogyorósi Kősziklához tett látogatásunk idejéből. “Visszatérés Esztergom fölé – Strázsa és In Memoriam Dorogi Szénbányák”→ olvasásának folytatása
Ma, Augusztus 20-án valami történelmi vonatkozású helyszínt kellene keresni. Legyen mondjuk Szarvas a történelmi Magyarország közepét jelölő jeltoronnyal. Mivel vasúton érkezünk, a jeltoronyhoz vezető úton jó keretet adhat a látnivalókhoz a Szarvasi multi geoláda. Tehát, irány Szarvas! Jó hír, hogy ma Zoli is velünk tart. “A történelmi Magyarország közepén – Szarvasi Jeltorony és Szarvasi multi geoláda”→ olvasásának folytatása
Gyermekkorom nyaraiból két hetet kedvenc nagynénémmel minden évben Lillafüreden töltöttünk. Innen, rendszeresen látogattunk be Miskolcra és bejártuk a város nevezetesebb részeit. Ma, az akkor szerzett emlékek és napjaink városképének összehasonlítására nyílik lehetőségem, hiszen Miskolcra látogatunk. Az “Avas Kilátó” autóbusz végállomáson szállunk le a 35-ös buszról. A buszon utazva érdeklődéssel nézem a tájat, hiszen mi többnyire a város felől, gyalogosan másztunk fel a kilátóhoz. Ezen a déli “hátsó oldalon” még nem igen jártam. “Miskolci emlékek nyomában – Avas kilátó, Miskolc Belvárosi Séta és Avasi Templom Mikroláda”→ olvasásának folytatása
A tatabányai ládázást eredetileg június 8-ra terveztem be, de ezt a napot más okból töltöttem a városban, ugyanis a Duna áradása miatt az 1 sz. vasútvonalat kizárták Tatabánya és Komárom között a forgalomból, én pedig ügyeletben töltöttem itt a napot. Ma azonban, köszönhetően annak, hogy népünk mindentudó vezére kézrátétellel megállította az áradást, már nyugodtan koncentrálhattunk a ládázásra. “A turul nyomában – 419 lépcsőfok és A turul barlangja”→ olvasásának folytatása
Hurrá! Túl vagyunk az albérletváltás utáni költözködésen! A bútorok jórészt a helyükön, csak a kipakolás és az új lakás “belakása” van hátra. De most a költözés okozta stressz levezetésére gyerünk ládázni! Különben is három és fél hete nem voltunk kesselni, már elvonási tüneteink vannak. Ma Tatára megyünk és szent elhatározásunk, hogy megyünk ládáról ládára és szívjuk a geoládák nektárját magunkba. Ennyi képzavar elég volt, lássuk a kalandot! “Ámokfutás Tatán – Lovas szikla, Tatai sasbérc, Tatai Esterházy-kastély és parkja, Tatai vár és Cseke-rülő”→ olvasásának folytatása
Nagyon el vagyunk keseredve. Lassan 3 hete, hogy felmondták az albérletünket, mert a tulaj vissza akar költözni. Minden ismerőst megmozgattunk, minden hirdetési felületet naponta végignézünk, de sehol semmi. Egyszerűen nincs normális albérlet! Végső elkeseredésünkben úgy határozunk, hogy elmegyünk ládázni. Ma, vasárnap már úgy sem lesz semmi, hétfőn pedig újult erővel folytatjuk a keresést. “Végső elkeseredésből elkövetett ládázás – A tápai Krisztus és Olajmező sarkán”→ olvasásának folytatása
Most már tényleg itt a tavasz. Minden hétvégén kellemes az időjárás, lehet menni túrázni. Ki is használjuk ezt és már kettesével-hármasával gyűjtjük a ládákat. Hiába, a jóból sosem elég! Ma a Vértest célozzuk meg Vé-vel. Célunk Gorba-tető, de az útvonalunkba esnek az Öreg-Kovács-hegyi túra multijának pontjai, ezeket is begyűjtjük. “Hosszú gyaloglás a Gerecsében- Gorba tető és Öreg-kovács hegyi túra”→ olvasásának folytatása
-t, akkor átváltunk arra.
jelzésen visszakapaszkodunk a 
jelzéssel.
– 
– GC3hat-3 – 
-ön indulunk felfelé, az Apátság felé.
– GCUJTE – 
– jelöletlen út – Szántód-Kőröshegy vá.
jelzésen folytatom az utat Solymár központja felé. 
Én meg cipelhetem a zsugornyi vizet egyedül. Szomjan halni, ma nem fogunk, az biztos! 
Katulyakutató 