Apa és a The Next Generation – Apáti Nemzeti Tricolor és Nagy-Szikla (Apáthy-szikla)


2014_38-39_142-143 GCtric és GCzttr

2014.06.14 Szombat

A korábbi bejegyzésekben, a címben szereplő Apát mindig a lánya szó követte valamilyen kontextusban. Most azonban, változott a helyzet, mert a lányom és a korábban már szintén megismert udvarlója Robi, regisztráltak a geocaching.hu-ra The Next Generation néven, hogy önállóan is kereshessék a ládákat. Remek döntés, csak az a baj vele, hogy ez a next generation, úgy látszik már nem tud magyarul. De, legalább így com-kompatibilis a nevük. A másik üzenete ennek a döntésnek, hogy ezek a gyerekek, úgy látszik hosszú távra terveznek! Viszont nem kapkodják el a keresést, mert az előző megtalálásuk óta 10 hónap telt el. Remélem a házasságkötésükkel sem sietnek, hanem jó alaposan megismerik egymást, hogy megalapozott döntést hozhassanak. Még egy érdekesség, amit jelen sorok írásakor fedeztem fel, hogy a The Next Generation és a lányom születésnapja ugyanarra a napra esik. De elég a polemizálásból, inkább keressünk ládát! “Apa és a The Next Generation – Apáti Nemzeti Tricolor és Nagy-Szikla (Apáthy-szikla)” olvasásának folytatása

Csoportos ládázás – Gyömrő, Hrúz Mária és Petrovics István és Tőzeges-tó


2014_36-38_139-141 GCgyom, GCHMPI és GCTOZE

2014.06.07 Szombat

A korábbi bejegyzésekből már megismert, volt kolléganőm Zsuzsa, ma ismét velünk tart. Zoli is ráér, így Ő is jön velünk, így teljes a csapat. Gyömrőre és környékére látogatunk. “Csoportos ládázás – Gyömrő, Hrúz Mária és Petrovics István és Tőzeges-tó” olvasásának folytatása

Barangolás a Vértes rengetegében – Vértesszentkereszti Kolostor és Gerencsérvár


2014_33-34_137-138 GCVeKo és GCGERV

2014.05.31 Szombat

Mint azt egy korábbi logomban írtam, betöltöttem az ötvenet. Múlt heti Sárospatak környéki utunkat követően eljöttek gyermekeim is felköszönteni. Olyan tortát kaptam tőlük, amit feltétlenül meg kell, hogy mutassak kedves Olvasóimnak. Image00001

Tehát, amint látszik, 50 után is van élet. Majd meglátjuk.! Mindenesetre ma is teszek egy próbát. Olyan területére megyünk az országnak, ahol nagy egybefüggő erdőségek találhatók. Ez idáig a Vértes kiesett “működési területünk” alól. Csak néha-néha keveredtünk el a szélére. Most bevesszük magunkat a mélyébe. “Barangolás a Vértes rengetegében – Vértesszentkereszti Kolostor és Gerencsérvár” olvasásának folytatása

Kirándulás az ország egyik legszebb látványosságához – Megyer-hegyi tengerszem, Király-hegyi malomkőbánya és Nagy Bot-kő, gejzírkúp


2014_31-32_135-136 GCtege, GCKYRA és GCNBOT

2014.05.24 Szombat

Múlt héten kimaradt a ládázás. Ennek oka Yvette volt. (Cherchez la femme!, ahogy a művelt japánok mondanák, ha tudnának kínaiul.) Pontosabban egy, ezt a nevet viselő mediterrán ciklon, mely 2014. május 14-15-én letarolta az országot. Különösen a Bükkben és a Balaton környékén okozott nagy pusztítást. Ha két hete a Bükkben tett látogatásunk során elborzadtunk a látványon, akkor most mi lehet ott!? Különösen, hogy tapasztalataim szerint, a BNP és a területileg illetékes Erdészetek nem szoktak sietni a károk következményeinek felszámolásával, főleg a turistautak járhatóvá tételével. De azon a hétvégén semerre sem ajánlották az elindulást, mert mindenütt a kármentesítés folyt.


Ma, a helyzet normalizálódása után,  egy régi bakancslistás helyre látogatunk el, a Megyer-hegyi tengerszemhez, ami egy régi malomkő-bánya helyén alakult ki. A vonatról Sárospatakon szállunk le. A “tetthelyre” végig a Piros T jelzés vezet, így erre állunk rá az állomásnál. Végigsétálunk az Iskolakert nevű parkon, ahol megcsodáljuk a Református Kollégium előtt álló hatalmas, árnyas fákat. Útközben megállunk a Huszár Panzió és Étterem nyitvatartásának és étlapjának megtekintése céljából és elhatározzuk, hogy visszafelé itt fogunk étkezni. Lassan a város szélére érünk, ahol egy vasúti átjáró után a beszédes nevű Malomgyár utcán folytatjuk utunkat. A turistaút azonban hamarosan letér egy dűlőútra. ezen mégis csak jobb menni, mint az aszfalton! Előttünk egy dombon szőlő ültetvények találhatók. Szántóföldek és az egykori Malomkőgyár helye mellett haladunk. Az utat időnként erdősávok és cserjések szegélyezik. Ezt az egyhangúságot az egyre gyakrabban feltűnő szőlők oldják. Hű, ha szeptember lenne, de jót lehetne “legelni” itt!-mondja Vé. Most azonban a szőlőfürtöknek még nyoma sincs. Megyünk is tovább. A szőlőt lassan ismét erdők váltják, de ezek már olyan “igazi” hegyi erdők. Egy-egy régi épület romja mellett megyünk el. A térképről látjuk, hogy egykor tanya, iskola, pince stb. állt itt.

Már közel járhatunk, mert az út határozottabban emelkedik. Feltűnnek az első ismertető táblák is a tanösvényen. Tulajdonképpen itt kezdődik az igazi tanösvény, nem is igazán értem, idáig miért tanösvény jelzés vezetett. Egy kanyar után aztán hirtelen előttünk van az egykori bánya. Legalábbis a függőlegesre faragott sziklafalak az emberi beavatkozás nyomát mutatják. Aztán egy ismertető tábla is megerősít minket abban, hogy megérkeztünk.

Szemük, szánk eltátjuk a látványtól. Mivel a helyszínen még nincsenek sokan, gyorsan a láda után nézünk. Egy függőleges sziklafal tövében találunk az árulkodó kőrakásra. Szegény dobozon egy “malomkő” nagyságú szikladarab hever, alig bírom leemelni. Így nem csoda, ha a doboz folyamatosan tönkremegy! Gyors logolás után visszarejtés. Próbálok a kövekből kis fészket építeni, hogy a kövek súlya ne a ládát terhelje. Sok idő azonban nincs, mert a látogatók kezdenek megszaporodni és nem akarjuk ténykedésünkkel a ládát lebuktatni. Miután jövetelünk egyik célja teljesült, ráérünk a látnivalókra helyezni a hangsúlyt. Ámulva nézzük, hogy milyen szabályosan kerekek a sziklában a metszésnyomok. Vajon, milyen módszerekkel vájták ki ilyen precizitással?

Rövidesen a bányaudvarba jutunk. A leglátványosabb a sziklába vájt lakás és kovácsműhely.

Vé a klausztrofóbiája miatt inkább kint marad, én belülről is szemügyre veszem. Kint néhány félbehagyott malomkő is található, melyet Vé azonnal alkalmasnak nyilvánít az étkezésünk lebonyolítására, mivel már dél felé jár az idő.

Közben egy népesebb középiskolás diákcsapat érkezik Károlyfalva felől. Vezetőjük próbál velük némi hasznos információt megosztani az egykori bányáról, de legtöbbjüket csak a folyamatosan csipogó telefonjaikra érkező üzenetek érdeklik, a másik felük meg folyamatosan azon sopánkodik, hogy hogy elfáradtak a közel másfél kilométeres(!) úton. A tanerő mondanivalója és a nagyszerű látvány talán csak egy-két gyereket érdekel. Mi sem voltunk angyalok, de ha egy osztálykiránduláson eljutottunk valahova, legalább megnéztük a helyet. Fel is szedelőzködünk, hogy folytassuk utunkat. Felmászunk a kiépített kilátóhelyre, ahonnan rálátás nyílik az egész környékre.

Innen készülhettek azok a csodálatos képek is, melyek alapján felvettem a helyet a bakancslistámra. Sajnos, vagy nem sajnos, a kilátás már nem olyan remek, mint a képeken, mert a növényzet kezdi visszahódítani a helyet. A legkisebb sziklarepedésekből és a peremeken megtapadt földrétegből is bokrok és facsemeték sarjadnak.

Érdekes látvány! Talán 3-4(!) gyerek is felmászott ide a huszonvalahányból, hogy szemügyre vegye a legjobb kilátást nyújtó helyről a meglátogatott területet. A többieket sajnálom, mert nem is tudják, miről maradtak le.

Most örülök, hogy én a gyermekeimet úgy neveltem, hogy meglássák a természet szépségeit. Nem is kell őket sokat biztatni a kirándulásra! Ha idejük engedi, mennek. Remélem, ha egyszer lesz(nek) unoká(i)m, majd Ő(ke)t is hasonlóképpen tanítgathatom, hogy meglássák a szépet! Miután kigyönyörködtük magunkat és elkészítettük a “kötelező” fotókat annak emlékére, hogy itt jártunk,

elindulunk egy következő malomkőbánya helyszínére, a Király-hegyre. Az erdőben gyorsan  mögöttünk marad a sok látogató zsivaja, csak az erdő és mi vagyunk. Meg egy útkereszteződés után három cigány asszony, akik gombát gyűjtenek. De milyeneket! Én még ekkorákat nem láttam! Úgy látszik, ismerik a legjobb gombatermő helyeket. Aggódva kérdezik, hogy láttunk-e gombákat, de amikor elmondjuk, hogy minket nem érdekel a gomba, megnyugszanak. Megijedtek, hogy begyűjtöttük előlük a javát. Azt meg elképzelni sem tudják, hogy akkor mit keresünk az erdőben, ha nem gombát! Gyorsan továbbállunk. Egyre kevésbé járt utakon haladunk. Itt-ott már látszik Yvett működésének nyoma is. Végül a jelzés egy alig járt ösvényre vezet. Előttünk egy termetes, frissen kidőlt fa. Biztos, hogy ezt is a szédült nőszemély döntötte ki, na de, miért az útra? Átmászni rajta, átbújni alatta nem lehet, pedig két hete komoly vizsgát tettünk ebből a tárgyból. Az én módszerem következik, meg kell kerülni! Azonban ez sem könnyű. A fa körül jobbról, járhatatlan bozót, balról dzsumbuj. Végül ezt választjuk. Óvatosan araszolok előre. Vé a mögöttem maradt “elefántcsapáson” már viszonylag könnyen halad. Egyszer csak érzem, baj van. A lábam beleakad az összenőtt szederinda fonadékba. Visszahőkölök, de ez kissé hevesre sikerül. A hátizsákom kibillent az egyensúlyomból és lassított felvétel szerűen dőlni kezdek. Próbálom visszanyerni az egyensúlyom, de lehetetlen. Annyit sikerül elérnem, hogy oldalra boruljak, ott nincsenek ágak, csak egy zöld folt. Teljesen egyenes testtartásban, a bokámat forgáspontként használva, zsákszerűen dőlök… A CSALÁNBA! Mert az a szép zöld, amit a szemem sarkából láttam egy csalánmező volt. A vékony technikai póló mit sem véd a csípésektől. Vé harsány hahotába kezd, mikor meglátja fancsali ábrázatom. Az egész annyira szürreális volt, ahogy lassan beledőltem a csalánba, hogy én is röhögni kezdek. Vé próbál felhúzni, de ez olyan, mint amikor a kisegér próbál segíteni az elefánton. Kis híján Őt is magamra rántom. Felállni sem tudok, mert ahogy felültem az esés után, a fenekem pont egy gödörben landolt és nem bírok kimászni. A hátizsák is visszahúz. Na, itt maradtam! Végül nincs más megoldás, mint ismét belehengeredni a csalánba és úgy feltápászkodni. Hurrá, most már a tenyerem is ég a csaláncsípéstől! Az biztos, hogy egy ilyen kezelés után a reuma messziről kerülni fog! Szerencsére több akadály már nincs a bányáig. Ez Király(-hegy)! Körben sziklafalak, előttünk egy sasbérc-szikla meredezik. A GPS-vétel egyenlő a nullával. Körbejárjuk a “cukorsüveget”, próbáljuk betájolni, hol lehet a láda,. Végül kiderül, hogy mászni kell. Néha jön egy kis jel a GPS-re, aszerint korrigálok. Aztán egy gyanús kőrakás a szikla aljában. Megcsörren a telefon. Vé hív, mert Ő lemaradt a sziklaszurdokban. Mondom merre jöjjön, megvárom. Rövidesen feltűnik és a közelemben lehuppan.

Meglehetősen elfáradt. Én gondozásba veszem a ládát. Online logolni nem tudok, mert nincs térerő. Felírom a jelszót, majd később adminisztrálunk. Miután visszarejtettem a ládát, én is Vé mellé telepszem, mert az én lábaim is kikészültek a morzsalékos terepen. Elkészítem életem első szelfijét is örömömben, bár az öröm kevésbé létszik a képen, inkább az új feladatra koncentrálás.

Ismét egy nagyon klassz helyre jutottunk el a geocaching segítségével, ma már a másodikra. Miután kipihentük kissé magunkat, indulunk vissza Sárospatakra. Vetünk még egy búcsúpillantást a sziklára, DSCN2300majd a tanösvény egy másik ágán távozunk. Nem akarok ismét a csalánosban kikötni! Jól választottunk, erre jobbak a terepviszonyok. Ráadásul szinte szintben kell menni, amit külön díjazunk. Egy szőlőbirtok mellett lépünk ki az erdőből. Ismételten sajnáljuk, hogy nem érik a szőlő! Elmegyünk egy remek helyen épült, de elhagyott présház mellett. De jó kilátás lehetett innen! Vajon, miért hagyták el így? Közben a szomszédos domboldalon figyeljük, ahogyan egy felhő árnyéka áthalad. Érdekes kontrasztot ad az árnyékos és a napsütötte rész. Sajnos a fényképen nem annyira átütő ez a látvány, mint a valóságban.

Az út mellett kedves kis virág, valami rózsaféle. Nemsokára ismét cserjés területen kanyarog alattunk az út. Virágzanak a csipkebokrok is.

Gyümölcsöskertek maradnak el mellettünk, míg a Nagy Bot-kő gejzírkúp felé haladunk. Ezt a ládát terveztük be harmadiknak. Látunk egy érdekes bokorcsoportot is, melyből három fa nyúlik az ég felé. Olyan messziről, mint egy döglött bogár, esetleg egy hátára fordult UFO.

Bogár vagy UFO?

Végül a szőlőktől is elbúcsúzunk, miközben a távolban felsejlik minden magyar szőlő ősatyja, a tokaji Nagy-Kopasz-hegy.

Ismét egy erdőbe érünk. Itt nem sokat kell menni, mire egy játszótér mellett a gejzírkúphoz érünk.

Meglehetősen fáradtak vagyunk. A kályhát is jól megrakták odafent és a hosszú gyaloglás a napon sokat kivett belőlünk. Legelőször is egy alkalmas padnál letelepszünk és szivacsként szívjuk magunkba megmaradt vízkészletünket. Vé úgy dönt, hogy Ő pihen, én menjek a láda után. Őszintén szólva nem sok kedvem van hozzá, de elindulok. Az előző logokban már többen nem találták, valószínűleg eltűnt. Én is keresem, de inkább csak a becsület kedvéért. A ládát nem találom, de annak nyomát, hogy a helyet illemhelynek használták inkább. Feladom. Majd egyszer visszajövünk, úgyis van még láda errefelé. Mivel nem végeztem alapos kutatást, így mellőzöm a logolást. Több kedvvel, alaposabban átnézve a helyet, valósabb lesz a véleményünk.

Közben Vé is körüljárja a helyet. Aranyos kis virágokat talál az utat szegélyező kövek mellett.

Még megnézzük a pótjelszót a libikókán, de annak is csak a vélt helyét találjuk. Ez a láda nem ma várt ránk. Pihenés után útra kelünk.

A Huszár Étteremben eszünk egy közepes estebédet, majd az állomás felé vesszük az irányt. Az Iskolakerthez érve, mivel vonatindulásig még bőven van idő, sétálunk kicsit. Yvett egy újabb áldozatát itt is megtaláljuk.

Kicsit üldögélünk még a fák árnyékában. Felidézzük a nap történéseit. Már tiszta szívből nevetek én is a reuma-kezelésemen. Szerencsére a csaláncsípés már nem érződik, maradt az élmény. Az állomási Büfében még feltankolunk vízből a hazavezető útra, majd felszállunk a vonatra.

Frissítés: Miután hazatérve ismét ránéztem a Nagy Bot-kő, gejzírkúp láda oldalára láttam, hogy a Rejtő betegre állította a ládát, mert az valóban eltűnt. Nem a kitartásunkon múlt, hogy nem találtuk. Egyszer viszont visszatérünk és megkeressük!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Sárospatak vá. – Piros T– GCtege – Piros T – GCKYRA – Piros T – jelöletlen út – GCNBOT – Piros T – Sárospatak vá.

Megtett távolság: kb. 16 km.
Szintkülönbség: 463 m.
Átlagsebesség: 2,3 km/h.

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!

Szülinapi ládázás a kedvenc tájegységemben – Ahonnan láttuk a Magas-Tátrát! és Létrási-vizesbarlang


2014_29-30_133-134 GCBukk és GCletr

2014.05.10 Szombat

L-es lettem. Na nem a ruhaméretem változott ilyen kedvezően, az maradt XXL, sőt néha XXXL méretű, hanem az éveim száma érte el ezt az értéket. Úgyis fogalmazhatnék, betöltöttem az első L-t, az X mintájára. Csak ezek az L-ek nem szaporodnak úgy, mint az X-ek. Ha meg szaporodik, akkor C lesz. Egyébként, ha már a római számoknál tartunk, szegény rómaiaknak, alig-alig adatott meg, hogy az életkorukat így írhassák le, hiszen az átlagéletkoruk 28(!) év volt. Tehát római szemmel nézve, valóságos Matuzsálem vagyok. Na, legalább lesz egy jó kifogásom, ha nehezen megy a hegymászás, én már nagyon öreg vagyok! Azt hiszem, elég is lesz már az ehhez a mérföldkőhöz kapcsolódó filozofálgatásból!

Ma kedvenc tájegységembe, a Bükkbe fogunk ellátogatni, annak is az általam leginkább kedvelt részére, Lillafüred környékére. Mivel hosszú túra áll előttünk, ezért a kisvonatos utazást most hanyagoljuk és az 5-ös autóbusszal érkezünk, annak lillafüredi végállomására. Azért szeretem annyira ezt a tájat, mert 3-14 éves koromig, minden nyáron ide hozott nyaralni kedvenc nagynéném, Kata. (Vajh, miért is lett a lányom neve Kata?) Csodálatosakat kirándultunk ezen a tájon, amivel belém oltotta a Természet szeretetét. Örökké hálás leszek neki ezért! Amerre most indulunk, ővele talán csak egyszer jártunk. A hegy erre meredek és Katát érszűkülete már akadályozta a komolyabb szintkülönbségek leküzdésében.

Tehát leszállva az autóbuszról, a végállomásnál induló Sárga sáv jelzésen vágunk neki a hegynek. Meglehetősen erős szél fúj. A hatalmas bükkök koronáiban recsegnek-ropognak az ágak. A szél orgonamuzsikája mellé dobpergésként hat, ahogyan össze-össze ütődnek. Érdekes erdei koncert! Egy idő után Vé elvonul tőlünk, hogy leguggolva engedjen a természet hívásának és elvégezze folyó ügyeit. A munka dandárjában egyszer csak hatalmas reccsenés hallatszik, majd egy óriási ág esik le Vé mögött. Szegénykém, úgy megijedt, hogy majdnem elfelejtette visszahúzni a bugyiját, úgy rohan hozzánk. Isteni szerencse, hogy nem rá esett az ág, mert ehetnénk Zolival ketten a vagdalthús konzervet! (Szerencsére Vé a hátizsákját ideadta, mielőtt elment a dolgára ) Életem párjainak, valahogy nincs szerencséje ezekkel a fákkal. Az első feleségemre a Zemplénben dőlt majdnem egy bükkfa, miközben hasonló tevékenységet végzett. Miután konstatáltuk, hogy Vé-nek az ijedtségen kívül semmi baja sem esett, el is határozzuk, hogy ezentúl erős szélben nem megyünk az erdőbe. Megértettük a figyelmeztetést. Az ösvényen egyébként rengeteg letört faág van, helyenként közlekedni sem könnyű. Az elmúlt napok szeles időjárása megtette a magáét. Megyünk felfelé az erdőben a Vesszős-völgyben. Köröttünk és előttünk meredek hegyoldalak, hatalmas bükkökkel borítva. Nagyon szeretem a bükköt és a bükköst, de most az előző eset után, minden reccsenésre felfelé lesek, hogy érkezik-e újabb “küldemény”. Végre felérünk a platóra, ahol jelzést váltunk. A továbbiakban a Piros kereszt-t követjük. Ha az erdőben a sok letört faág jelezte az elmúlt viharokat, akkor itt a platón már a kidőlt és derékba tört fák sora mutatja, hogy viharos időben nem jó erre járni. Megdöbbenve nézünk egy-egy fát, melynek törzsvastagsága az enyémmel vetekszik és gyufaszálként roppantak meg a szélben. A bükkök, köszönhetően annak, hogy gyökérzetük inkább tányérszerűen a földfelszínen terül szét és nem nyúlik nagyon mélyre, jobbára csak kidőltek, de a tölgyek, melyek gyökérzete mélyebben és erősebben kapaszkodik a földbe, a szél csavaró hatására, szilánkos csonkokként meredeznek az ég felé. Ijesztően szép bizonyítékai a Természet erejének.

Megelégedésemre az út kevésbé meredekre vált. Viszont tipikus karsztos tájra érünk. A térképen és a terepen is látom, hogy mindenfelé töbörök, víznyelők és barlangok sorjáznak az út mentén. Mindig is csodáltam ezt a nagyszerű mechanizmust, ahogy a hegyekben leesett csapadékból a föld alatt csodálatosan tiszta és ásványi anyagokban gazdag karsztvíz keletkezik. Ezeknél a töböröknél kezdődik az egész folyamat.

Magasabbra érve, jelöletlen szekérutakon folytatjuk utunkat a csúcs felé. “Csak menni a csúcs felé…”- dúdolgatom, de csak magamban, nehogy a család itt hagyjon az ágakkal dobálódzó erdőben. Itt magasabban és a nyilvánvalóan ritkábban járt utakon, ismét sok letört ág nehezíti a közlekedést. Szerpentinezve haladunk és elérjük a 800 m-es tengerszint feletti magasságot. Innen már nincs messze a Vargai-Kurta-bérc, utunk első célpontja. Ennek közelében került elhelyezésre az “Ahonnan láttuk a Magas-Tátrát!” elnevezésű geoláda, ugyanis páramentes, jó időben innen bizony el lehet látni egészen a Tátráig. Vagy legalábbis lehetett, mert az elmúlt években a vegetáció ugyancsak megnőtt. A terület károsodott fáit látva, a szél ezt a részt korábban sem kímélte. Egy csúcs mindig is jobban ki van téve az elemeknek. Egy-egy komolyabb vihar letarolja a növényzetet és amíg az újra nő, addig remek kilátás nyílik róla. Miután felértünk, legelőször is, mivel dél jócskán elmúlt, egy étkezésre alkalmas helyet keresünk. A kidőlt fák remek lehetőséget kínálnak a pihenésre és a szendvicseink elfogyasztására.

Evés közben tanulmányozom, ahogyan az erdő újraéled. A kidőlt fák helyén valóságos versenyfutás folyik a magoncok és csemeték között, hogy ki tud hamarabb a többiek fölé nőni és ezzel több napfényt begyűjteni. Aztán ezeket a törekvőket egy viharos éjjel a természet elpusztítja és minden kezdődhet elölről.

Versenyfutás az életért…

Kaja után elsétálunk a bérc szélére és a fák koronájában képződött réseken át mi is megpróbáljuk meglesni a Magas-Tátrát. Annak ellenére, hogy egy hidegfront után és egy másik előtt vagyunk, amikor is jóval kisebb a levegő páratartalma, nem igazán tökéletes a távoli látvány. A közeli és távolabbi hegyek még csak látszanak is, de dilemmánk támad, hogy a távolban a havas Tátrát vagy csak gomolyfelhőket látunk. Mindkét variáció esélyes, bár a fényképek alapján inkább a felhőkre szavazok.

Itt is látunk gyufaszálként szétroncsolódott fákat. Micsoda erő kell, hogy így megcsavarja és szétroppantsa ezeket a fákat! Szinte hihetetlen, hogy a máskor oly simogató szellő, megerősödve ilyesmire is képes!

A láda megtalálása és logolása után megkezdjük ereszkedésünket a bércről. A már ismert szerpentinen leereszkedünk a Kühne Andor-útra (Piros sáv jelzés) és a továbbiakban ezen megyünk tovább. Szelíd lejtőn érjük el a Létrástetői kutatóházat, mely a Bükki Nemzeti Park kezelésében működik. A ház mellé épült esőház padjai és asztalai mellett végre kényelmesen letelepedhetünk, hogy elfogyasszuk a konzervünket is. Közben gyönyörködünk az előttünk elterülő tájban. A szél alábbhagyott, így szép gomolyfelhők is tarkítják már az eget.

Kis pihenő után, elindulunk a közeli Létrási-vizesbarlanghoz, mely a következő célpontunk. Itt barlangászokkal is találkozunk, de nem zavarjuk egymást. A GPS vétel igencsak gyenge, így inkább csak a szemünkre hagyatkozunk.

A lejt-viszonyok sem a legjobbak, a meredek lejtőn nem könnyű megállni. Ahogy megfordulok, velem szemben, fejmagasságban szinte kivilágít a láda fehér műanyag teste egy fa gyökerei közül.

Kissé megdolgozom, mire a csúszós meredeken felkapaszkodom érte. Kibontva, szinte tocsog a víztől, mert repedt a doboz. A vizes logbookba még bélyegzővel is nehéz elhelyezni a logunkat, a toll pedig nem is fog a papírra. Azonban csak most jön a neheze! A lejtős felületen a doboz álcázására szolgáló kövek folyton legurulnak. Pár percen át küzdök vele, majd Zoli segítségével sikerül megállítani az építményt. (Szerintem ezért a tevékenységéért meg is érdemelne egy építész diplomát! )

A barlang megtekintésétől felszerelés és Vé klausztrofóbiája miatt eltekintünk. Viszont szemügyre vesszük a barlang lejáratával szemben elterülő ligetes rétet. Ezek is jellemzőek a Bükkre, különösen a magasabb területeken és nagyon szeretem a látványukat.

Miután kiélveztük a látványt, a kis ösvényen visszatérünk a jelzett útra, mely egyelőre a Jávorkútra vezető országúton halad.

Autó nem nagyon jár erre, így biztonságban haladunk. A Szepesi-rét sarkánál a turistaút elválik az országúttól, hogy kissé meredekebben ereszkedve érje el a Savós-völgyön át, a kisvasút pályáját keresztezve, a Kohászok útját. Ekkor azonban újabb akadálypálya kezdődik, méghozzá a legnehezebb a mai napon. Mondanom sem kell, hogy kidőlt fák állják utunkat. De, mekkorák! Hármunk együttes derékvastagságánál is vastagabb öreg bükkök fekszenek az úton keresztben. Némelyik alatt át lehet bújni, ez Vé-nek megy a legjobban, lévén Ő a legkisebb. Másokon át kell mászni, ami Zolinak kedvez a hosszú lábai miatt. Én, ha lehet megkerülöm a fákat. Egyik módszer sem kedvező, tekintve a mai napon már teljesített jelentős szintkülönbség miatt remegő lábainkat. A nagy útkeresésben még fényképezni is elfelejtek, pedig remek látvány lett volna. Mindenesetre a kép örökre beleégett a retinámba! Az országút ugyan ott szerpentinezik a közelünkben, de a vége máshol van, jelentős kerülőt okozva. Ezeket a plusz kilométereket nem vállaljuk be. Szerencsére, lejjebb érve megszűnik az út akadálypálya jelleg és egy kényelmes lejtésű völgyben andalogva ereszkedünk tovább.

Rácsodálkozunk a napfény játékára, ahogyan a lombok között besütve fényfoltokat hoz létre az erdő talaján.

Találunk egy fát, amely a lejtőn úgy nőtt rá egy sziklára, mintha valaki kőlapokat pakolt volna alá, hogy függőlegesen álljon. Remélem a fényképen a nagy kontrasztkülönbség ellenére látszik ez az érdekesség.

Végül feltűnik a kisvasút viaduktja, majd rövidesen kezdődik a Hámori-tó.

Istenem, mennyit jártam ezen a tóparti úton! Örömöm így kettős, a nosztalgia és a rövidesen célba érés öröme. A tó végénél felkapaszkodunk az országútra és rövidesen a kisvasúti állomás mellett várjuk a buszt.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: 5-ös busz Lillafüredi vá. – Sárga sávPiros kereszt – jelöletlen út – GCBUKK – jelöletlen út – Piros sáv – jelöletlen út – GCletr – Piros sáv – 5-ös busz Palotaszálló/Vasútállomás am.

Megtett távolság: kb. 16 km.
Szintkülönbség: 787 m.
Átlagsebesség: 2,5 km/h.

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés. Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!

Az első külföldi láda – Nagy-Milic és North End Magyarország legészakibb pontja


2014_27-28_131-132 GCiliM  és GCNORT

2014.05.06 Kedd

Füzéri “tavaszolgatásunk” második napja. Ma Észak felé vesszük az irányt. Célunk a Nagy-Milic, mely a magyar-szlovák határra esik. Ládája azonban, hacsak pártíz méterre is a határtól, de Szlovákia területén van elrejtve. “Az első külföldi láda – Nagy-Milic és North End Magyarország legészakibb pontja” olvasásának folytatása

Hurrá, “nyaralunk”! – Füzéri vár


2014_26_130 GCFuVa

2014.05.05 Hétfő

Kicsit pontosítanom kell a címet. Mivel májust írunk, így nem nyaralunk, hanem “tavaszolunk”. Azt is csak röviden, mert a három napos füzéri tartózkodásból fél nap az odautazás, fél nap a visszautazás. Tehát egészen pontosan: “Hurrá, tavaszolgatunk!” “Hurrá, “nyaralunk”! – Füzéri vár” olvasásának folytatása

Új nadrág kell! – Boróka


2014_25_129 GCBoro

2014.05.02 Péntek

“Éljen május másodika is!” – hogy egy klasszikus idézettel kezdjem a bejegyzésem, ami Hofi Gézától származik. Éljen, mert hosszú hétvége lévén, a mai napot nem munkával, hanem ládázással tölthetjük, hétfőtől pedig kezdődik a kéthetes szabadságunk ! Egyelőre azonban, maradjunk csak a mai napnál, ugyanis mára ismét egy alföldi láda megszerzése a kitűzött cél. Vé-nek a múltkori nagykőrösi túránk ellenére még vannak kétségei az alföldi tájon megszerezhető élményekkel kapcsolatban, de már csökkent az ellenállása. “Új nadrág kell! – Boróka” olvasásának folytatása

Többször is megáztunk – Budapest madártávlatból, Kőpark tanösvény, Galgóczy kápolna és Elhagyott villamosvégállomás


2014_21-24_125-128 GCBPMA, GCKPRK, GCGKAP és GCVILI

2014.04.26 Szombat

Ma egy kis Buda-járást tűztünk ki célul magunk elé Vé-vel. Bár a Meteorológiai Intézet esővel fenyeget, bízunk a jószerencsénkben és elindulunk. “Többször is megáztunk – Budapest madártávlatból, Kőpark tanösvény, Galgóczy kápolna és Elhagyott villamosvégállomás” olvasásának folytatása

Húsvéti átlagolás – Magyarország goládaológiai közepe, Szent Donát-hegyi emlékhely és Kamaraerdő


2014_18-20_122-124 GCzipp, GCSZDH és GCKAMV

2014.04.21 Hétfő

Húsvét Hétfő van. Régi hagyomány, még az első házasságom idejéből ered, hogy ez a nap a túraszezon kezdete nálunk. Egyikünk sem szerette a locsolkodást, a gyerekek meg hamar rájöttek, hogy jobb a természetben nyíló virágok illata, mint a sok pacsulié. Így aztán, ha az időjárás engedte, mentünk. Szerencsémre Vé sem kedveli a locsolkodás intézményét, ezért folytatódik a hagyomány. Csak annyiban változott, hogy most nem kezdjük a túraszezont, hanem már javában benne vagyunk. Mivel túráinkat immár a megtalált ládák számában mérjük, így idén 17 láda óta tart a szezon. Ha szerencsénk van, ma meglesz a huszadik is. Zoli, talán engedve a régi beidegződésnek, szintén velünk tart. “Húsvéti átlagolás – Magyarország goládaológiai közepe, Szent Donát-hegyi emlékhely és Kamaraerdő” olvasásának folytatása

Zarándoklat a Pilisben – Pilisszentkereszt-Klastromkert


2014_17_121 GCPSZK

2014.04.12 Szombat

Ma Pilisszentkeresztre látogatunk el. Mi a ládákhoz – elsősorban financiális okokból – vonattal utazunk. Pilisszentkereszthez a legközelebbi vasúti megállóhely Klotildliget, innen fogunk indulni és ide fogunk érkezni. Mivel ez oda-vissza kb. 20 km “sétát” jelent és a célpont egy ciszterci kolostor romjainál van, bátran nevezhetjük az utat zarándoklatnak. “Zarándoklat a Pilisben – Pilisszentkereszt-Klastromkert” olvasásának folytatása

Hol fent, hol lent – Budai kaptárkövek, Farkashegyi Repülőtér és Néma


2014_14-16_118-120 GCBuKa, GCLHFH és GCNema

2014.03.29 Szombat

Ma Budaörs-Budakeszi környékére látogatunk. Még utoljára kihasználom a BKK bérletem, a budapesti munkahely eme áldásos “mellékhatását”, mert áprilistól ismét Szolnokon dolgozom. “Hol fent, hol lent – Budai kaptárkövek, Farkashegyi Repülőtér és Néma” olvasásának folytatása

Ébred a természet – Strázsa-halom


2014_13_117 GCstha

2014.03.22 Szombat

Mai úticélunk Nagykőrös “hegye”, a Strázsa-domb. Vé ugyan kételyt fogalmazott meg, hogy mi látnivaló lenne az Alföldön, de én debreceni gyerekként tudom, hogy milyen érdekesek lehetnek az alföldi erdők. Anno sokat csavarogtam a Debrecen környéki erdőségekben. Mivel Nagykőrös nincs messze, így nagyon korán sem kell kelni. Azért 7 óra körül már a nagykőrösi vasútállomáson vagyunk. “Ébred a természet – Strázsa-halom” olvasásának folytatása

(Kissé) Gázos ládázás – Kisberény és Lengyeltóti templomdomb


2014_11-12_115-116 GCKBHV és GCLTTD

2014.03.15 Szombat

Elérkezett Március idusa. Emlékszem, tavaly ilyenkor a meleg szobában, a tv előtt ülve olvasgattam a BM SMS-ét, hogy üljek át egy másik autóba. Pedig olyanom nekem akkor már rég nem volt. Most remek tavaszi időjárást ígért a meteorológia, legalábbis a nap első felére. Aztán állítólag viharosra fordul az idő. Majd meglátjuk! Ma egy kicsit eltávolodunk a Balaton déli partjától, Somogy belseje felé. A 36-os vonalon utazunk, melyen korábban még nem jártunk. Öreglak vmh-en szállunk le a jegyvizsgáló legnagyobb meglepetésére. Ide ugyanis olyan ritkán van utas, mint a fehér holló. “(Kissé) Gázos ládázás – Kisberény és Lengyeltóti templomdomb” olvasásának folytatása

Újra vendéggel – A galgamácsai kistemplom, Öreg Tölgyfa és Mátralátó


GG2161, GCOrto és GCMatr

2014.03.08 Szombat

Ma ismét két megszűnt láda nyomában járunk. Azért, hogy legyen megtalálási élmény is, felkeresünk egy helyet a GPSGames oldalról. Galgamácsa környékére látogatunk el. Velünk tart egy kolléganőm, Zsuzsa is. Ő régebben sokat túrázott, de mostanában már nem nagyon ment sehova. Élménybeszámolóimat hallgatva úgy döntött, hogy  – élve invitálásommal -, ma velünk jön. Az Aszódi vasútállomáson találkozunk. Onnan együtt utazunk Galgamácsára. “Újra vendéggel – A galgamácsai kistemplom, Öreg Tölgyfa és Mátralátó” olvasásának folytatása

Elvarázsolva – Magányos fenyő és Szigliget varázsa


2014_10_114 GCMAFE és GCSZGV

2014.03.01 Szombat

A februári időjárás kicsit bekeményített. A télies napok miatt nem tudtunk sehova se menni. Most azonban hétágra süt a nap, szinte májusi meleget ígér a meteorológia a mai napra. Ideje felkerekedni! Célpontunk Szigliget, ami kicsit messze van és a téli menetrend miatt, hosszadalmas a megközelítése. 1 óra 30-kor ébreszt az óra, ezért kissé álmosan kezdjük a napot. Sebaj, majd a vonaton alszunk! Sok-sok éve, egy országjáró túrán, egyszer egy éjszakát eltöltöttem Szigligeten. Akkor, amikor késő délután megérkeztünk, még volt idő egy gyors szétnézésre. Nagyon megtetszett a hely. Elhatároztam, hogy ide még vissza kell jönni! Ennek most érkezett el az ideje. “Elvarázsolva – Magányos fenyő és Szigliget varázsa” olvasásának folytatása

Vissza a télbe – Naszály-tető


2014_9_113  GCNaTe

2014.01.25 Szombat

A múlt heti virágos, tavaszias időjárás után mégiscsak visszatért a tél. Egy hidegpárna telepedett ránk, aminek következtében napközben sem emelkedik a hőmérő higanyszála fagypont fölé. Mi azonban elszánt és már megrögzött kesserek vagyunk, mit nekünk a hideg! Forró tea a termoszokba és irány Vác, hogy meghódítsuk a Naszályt. Már annak idején, mikor a kultikus “Egymillió lépés Magyarországon” c. filmet láttam, felvettem a bakancslistámra a hegyet. Azóta is olykor-olykor találkoztam hírekkel, képekkel erről a helyről, ami csak megerősített elhatározásomban. Így ma, ezen a ködös, hideg téli napon eljött az ideje, hogy ne várakoztassuk tovább őkelmét. “Vissza a télbe – Naszály-tető” olvasásának folytatása

Januári virágok – Szent Mihály domb, Helikon Taverna és Diási Szent János-forrás


2014_6-8_110-112 GCSZMD, GCHTAV és GCDSZJ

2014.01.18 Szombat

Gyönyörű, már-már tavaszi időt ígért a meteorológiai előrejelzés mára. Ezt kihasználva, megcélozzuk a Balaton északi partját, hogy Balatongyörök és Gyenesdiás között begyűjtsünk néhány ládát. A vonatról Balatongyörök vmh-en szállunk le. “Januári virágok – Szent Mihály domb, Helikon Taverna és Diási Szent János-forrás” olvasásának folytatása

Budai földön – Piktortégla-üreg, Irhás-árok és Frank-hegy


2014_3-5_107-109 GCPTRG, GCIrha és GCfrah

2014.01.11 Szombat

4-5 éves lehettem, amikor Nagyanyámék vályogházának felújítása során a “budai föld” kifejezést hallottam. Akkoriban engem a földfélék közül csak a sárga homok érdekelt, ugyanis abban egész nap szívesen játszottam. Most, kb. 45 év múlva, a geoládákat böngészve botlottam ismét ebbe a kifejezésbe és (milyen az emberi agy!) rögtön beugrott a rég nem hallott szó. Ezt én ismerem! Miután a múltkor a Balatoni magasparton talált utazókat már ideje lenne kihelyezni és a Piktortégla-üreg nevű láda  szerepel a .com-on is, ezért ma arrafelé vesszük az irányt. “Budai földön – Piktortégla-üreg, Irhás-árok és Frank-hegy” olvasásának folytatása

Új év, új ládák – Világosi magaspart, Balatoni löszfal és Balatonkenese, löszfal


2014_1-2_105-106 GCBVMP, GCAKLF és GCLOSZ

2014.01.02 Csütörtök

A kissé felemásra sikerült szilveszteri ládázás után úgy döntöttünk Vé-vel, hogy teszünk egy újabb próbát a szerencsénkkel és ismét kesselni megyünk. Célpontul a Balaton keleti partját választjuk. Két napja a ködben úgysem sokat láttunk a tóból. Ma, miután egy jó kis hidegfront  vonult át előző nap, szikrázóan napos időre virradtunk. Pontosabban a virradat már a vonaton, valahol Budapest környékén ért bennünket. “Új év, új ládák – Világosi magaspart, Balatoni löszfal és Balatonkenese, löszfal” olvasásának folytatása

Szilveszteri ládázás az ország túlsó végén – East 17, Mit rejtenek a belső udvarok és Vasúti park, Nagykanizsa


2013_75_104 GCEAST, GCMIT és GCVPNK

2013.12.31 Kedd


Év végére mindkettőnk munkahelye hosszabb tevékenységi szünetet hirdetett, így a két ünnep között a hétköznapok is szabadnapok lettek számunkra. Ma, Szilveszter napján is hétköznap van, de ez már olyan “fél ünnepnap”. Mivel nem esik és nem fúj nagy szél, különben is Vé-vel mindketten utálunk bulizni, úgy döntünk, hogy az év végét ládázással ünnepeljük. Célpontul a “szomszédos” Nagykanizsát választjuk, azzal a felkiáltással, hogy ráérünk hazajönni és legfeljebb átvonatozzuk magunkat a következő évbe. “Szilveszteri ládázás az ország túlsó végén – East 17, Mit rejtenek a belső udvarok és Vasúti park, Nagykanizsa” olvasásának folytatása

Az első geokarácsonyfánk – Biatorbágyi viadukt, Hármas-szikla és Geokarácsony 2013


2013_72-74_101-103  GCVIAD, GCszla és GCXM13

2013.12.28 Szombat

A magyar geocaching közösségben 2002 óta hagyománya van, hogy Karácsonykor Geokarácsonyfát állít a csapat, azaz kint a természetben, valahol feldíszítenek egy fenyőfát és a közelében elhelyeznek egy ajándékokkal teli ládát. Eleinte csak Budapest közelében volt egy fa feldíszítve, de ahogy vidéken is megszaporodtak a kesserek, úgy lett igény több fa állítására is. Manapság már, általában az ország 5 pontján “állítanak fát” a  Geojézuska és lelkes angyalkái. Tavaly szerettem volna elmenni egy ilyen fához, de Vé-t nem lelkesítette túlságosan az ötlet. Aztán, ahogy látta a GCXM12 oldalán a sok lelkes bejegyzést és a fényképeket, már nem ellenkezett. Így idén mi is elindultunk geokarácsonyfát keresni.

Mivel úgy tervezzük, hogy a Geokarácsony ládán kívül még megkeresünk néhány másikat, így Biatorbágy vá-t választjuk túránk kiinduló pontjának. A vonatról leszállva, sűrű köd fogad bennünket. A GPS is alig lát az antennájánál tovább. Ha nyár lenne, ebben az anticiklonban, ami most uralkodik, hétágra sütne a nap. De tél van. Szerencsére első célpontunk a településen található, így nem okoz nagy gondot a csekély látótávolság. Biatorbágy fő utcáján ballagunk az egykori híres-hírhedt viadukthoz, melyet hajdanán Matuska Szilveszter dinamittal és a bécsi gyorssal repített a levegőbe, 22 ember halálát okozva ezzel. Valószínű az öregnek ez volt a hobbija, mert két korábbi, egy németországi és egy ausztriai robbantást is a számlájára írtak. Hülye elfoglaltság az biztos, inkább kirándult volna! Most ne menjünk bele, hogy a történelmünkben hová is vezetett ez az esemény! A viaduktot később újjáépítették, majd az 1-es vasútvonal felújítása során, mikor nagyobb sebességű közlekedésre is alkalmassá tették, a nyomvonalat áthelyezték. A viadukt azóta műemlékként emlékeztet a múlt eseményeire. Míg ezen töprengünk, a ködből, mint egy thrillerben, hirtelen előttünk terem a viadukt. Olyan hirtelen magaslott fel előttünk, hogy az már-már kísértetiesnek tűnt. Egyik pillanatban csak a tejfel-szerű köd, a másik pillanatban ott áll előtted. A két viadukt között egy lépcső vezet felfelé, ezen indulunk meg. A ládát az egyik pillér lábánál megtaláljuk.

Logolunk, majd kicsit nézelődünk és fényképezünk. Közben figyeljük a köd gomolygását. A viadukt hol feltűnik, hol eltűnik.

Kissé megindulhatott a légmozgás, mert a köd egyre gomolygósabb. A nap is próbál áttörni a ködrétegen, de nem sok sikerrel. Egyszer csak olyan emberi alak féle kezd a ködgomolyagból kibontakozni. Csak nem az öreg Matuska tért vissza, közelgő névnapja alkalmából? – viccelődök. Az árny eltűnik, a köd újabb formát vesz fel. Na, ideje tovább indulni, annál inkább, met Vé lent vár bennünket és már nem tudja, hol vagyunk ennyi ideig. Különben is, nehogy magával vigye Matuska, mert a kajánk nála van.

Miután a láda után Vé-t is sikeresen megtaláljuk a viadukt aljában, tovább indulunk. A hegyeket célozzuk meg, hogy azokon átkelve jussunk el az Érd melletti Geokarácsonyfához. Az útba eső Hármas-szikla ládát fogjuk még utunk során megkeresni. Eleinte sima aszfaltúton megyünk egyre vidámabban, ahogy a nyomasztó hatású viaduktot magunk mögött hagyjuk. Kíváncsi vagyok, hogy napos időben is ilyen hangulatú-e ez a hely. Majd kiderül, hisz fogunk még erre járni, ebben biztos vagyok, mert a környéken sok láda van. A Madár-forrás környékén aztán megszűnik az aszfalt és ráfordulunk a hegyre vezető útnak. Az út eleinte szépen illedelmesen, azaz enyhén emelkedik. A turistaút kikerül egy magánterületet. A nyomvonalból látszik, hogy hajdan itt egyenesen lehetett menni. Most két kapu meg egy kerítés miatt meg kell kerülni a területet. Hány ilyen van az országban!? Kerülő után visszatérünk az eredeti nyomvonalra és a terep is durcásabbra vált, azaz a szelíd emelkedő meredekebbe megy át. Na, ez még viselhető! Ballagunk a különös hangulatú ködös erdőben. Kicsit deja vu érzés. Egy tavalyi börzsönyi túrára emlékeztet, amit szintén hármasban tettünk meg. Az emelkedő aztán egészen meredekre vált, én meg teljesen kikészülök. A nagyon meredek máskor sem tartozik a kedvenceim közzé, de most ebben a szinte folyékony levegőben, beteg tüdőm alig-alig tud oxigént juttatni a vérembe. Nem segít sem az asztma pipa, sem a rohamoldó. Rég voltam ilyen pocsék állapotban! Még a család szemében is aggodalmat látok, pedig ők megszokták a “haldoklásomat”. Aztán szép lassan, fától fáig osonva, csak felérünk a Kő-hegyre. A hegy ormán haladunk. Több helyen is remek kilátás nyílna az alant elterülő völgyre, de a sűrű köd miatt, csak a közeli fák csupasz ágaiban, no meg az örökzöld fenyőkben gyönyörködhetünk. DSCN1499Szintben haladva elérünk a következő ládához, mely  a Hármas-szikla névre hallgat. Nézegetem a TuHu térképet, de itt a közelben Négyes-Sziklát jelöl a térkép. A Hármas-Szikla még odább van. Nem baj! Megkeressük a ládát. Elhelyezzük benne a szokásos karácsonyfadíszt, melyet adventtől az év végéig szoktunk ajándék gyanánt a ládákban hagyni és logolunk. Majd nézzük a “panorámát”. A ládaoldalon remek, jó idős képek vannak. Olyankor látni lehet előző helyszínünket, a viaduktot is. Most azonban csak a köd mindenfele. Viccesen mondom a többieknek, hogy mindenki azt képzel el látványnak, amit akar. A hormonoktól teli, kamaszkorú fiam rögtön közli is, hogy Ő bizony meztelen Tesco-s lányokat lát, akik éppen fürdeni készülnek. Hogy ez honnan jött neki? Na persze, álmodik a nyomor. Már bármilyen pucér lányka jól jönne, csak jönne! Majd eljön annak is az ideje! Vé a nyíló virágokkal teli, tavaszi erdőt látja, én meg örülök, hogy végre már nem látok csillagokat a ködös égbolton, mert kezd helyreállni a légzésem. Miután mindenki kiélte a fantáziáját, megyünk tovább. Megkerüljük az igazi Hármas-sziklát és “egy emelettel” lejjebb megyünk tovább.

Az út először meredeken ereszkedik, amitől viszont Vé visít, mert az ő lába meg a lejtőt nem szereti. Jól kiegészítjük egymást. Persze a számomra jutalom ereszkedés után, hasonlóan meredek emelkedő következik ismét. Egy ponton olyan sáros, hogy alig tudunk felkapaszkodni. Én el is csúszok, így szép sárfolttal az “ünnepi” túraruhámon megyek tovább a Geokarácsonyfához. Remélem nem köveznek meg érte, itt az erdőben! Mikor felküzdöm magam az emelkedő tetejére, Zoli közli, hogy Ő látta, hogy a turistaút oldalazva, kissé balra megy fel ezen a meredeken. Letolom, miért nem szólt. Állítólag mondta, de én nem hallottam. Szerintem megint a meztelen lányokon járt az esze. Mindegy. Az út ismét simábbra vált. Ekkor azonban, az erdő közepén egy villanypásztor vezetéke keresztezi a turistautat. Számomra az ilyen szerkezet magánterületet jelöl, de kerülő út nincs. Egyébként az út mellett, a villanypásztor bonthatóan van kialakítva, így leakasztjuk és megyünk tovább. Vajon mit védenek itt vele? Vagy azért van, hogy a vadak el ne szökjenek a területről? Úgy mégiscsak könnyebb levadászni őket. A másik sarkon már rutinosan akasztjuk ki a kerítést és megyünk tovább. Lassanként elérünk egy makadám útra, majd ismét szekérúton vezet az utunk. Itt már tempósabban haladunk, mert igen csekély a szintkülönbség. Rövidesen parkoló autók tűnnek fel, azt hiszem megérkeztünk. Valóban egy rövidke emelkedő után ott áll előttünk a FA! Varázslatos látvány az erdőben, a feldíszített fenyő, alig hiszünk a szemünknek. Sokan fényképezkednek és sétálgatnak körülötte. Köszöntjük az ott lévőket. Mintegy varázsütésre, a ködön áttör a nap fénye, még szebbé és csillogóbbá téve a feldíszített fát.

Körbejárjuk, Zoli felrakja a hozott díszt, egy vonatozó Mikulást. (Állítólag rám emlékeztet.)

Közben megkérek egy háttal álló kessertársat, hogy fényképezzen le bennünket. DSCN1513Megfordul és kiderül, hogy éppen eszik. Szabadkozok, de kissé morcos képpel a felesége kezébe nyomja a konzervet és lefényképez bennünket. Megköszönöm és még egyszer elnézést kérek, hogy evés közben zavartam. Egy másik csoportosulás van pár méterre a fától. Ott lehet a láda. Kivárjuk sorunkat és leesik az állunk, mert akkora a láda, amekkorát még nem is láttunk. Ez nem geoláda, hanem geo-dézsa! Mivel ilyenkor nem kötelező az ajándékcsere, Zoli élvezettel válogat.DSCN1519 Persze hoztunk mi is ajándékot, de jó tudni, hogy a szokásos apróságon kívül ilyenkor nagyobb darabok is beférnek a “dézsába”. Jót nevetünk az igényes kialakítású logbookban található és láthatólag a karácsonyi étkezés mámorában született jelszón . DSCN1520Ajándékcsere után a ládát “visszarejtjük”, de ez inkább csak megszokás, hiszen a következő kesser már ott toporog mögöttünk. Remek élmény volt, Vé-nek is tetszik a dolog. Innentől nincs több akadálya, hogy minden Karácsonykor felkeressük a Geokarácsonyfát. Míg nézegetjük a fát és a díszeit, ismerkedem a “kollégákkal”, de csupa ismeretlen név. Legalábbis egyik sem ismerős sem a logokból, sem a fórumról.

Miután kigyönyörködtük magunkat és mi is elfogyasztottuk a szendvicseinket (magyar embernek a karácsonyfa alatt ennie kell, ha belehal is), indulunk tovább. Biatorbágyra visszamenni kissé sok lenne, mert alaposan áthűltünk a 0° körüli hőmérsékletben. A közeli Sóskút buszmegállóját választjuk végállomásul. Enyhén lejtős terepen ballagunk le a faluba, hogy a Petőfi Sándor utcai megállóból Tárnokra buszozzunk.

Frissítés: A Jézuska (nem a Geo) meghozta a várva várt új telefont, így ezt a tracket már azzal rögzítettem. Valamiért ez a fájl is megsérült, mint az előző. A Basecamp nem tudta megnyitni, így maradt a már “megszokott” Goggle Earth konvertálás kmz fájlba.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Biatorbágy vá. – Piros kereszt – GCVIAD – Piros sáv – GCszla- Piros sáv – jelöletlen út – GCXM13 – jelöletlen út – Piros sáv– jelöletlen út – Sóskút, Petőfi Sándor u. 44. am.

Megtett távolság: kb. 14 km.
Szintkülönbség: 446 m.
Átlag sebesség: 3,8 km/h.A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés. Köszönjük!

Véget ér a hadjárat – Keresztes hadjárat és Református templom


2013_70-71_99-100 GCkrhj+GCreft

2013.11.23 Szombat

És eljöve a hadjárat harmadik napja. Az időjárás nem fogadott annyira kegyeibe, mint előző héten, de jobb mint két hete. Érződik már, hogy november harmadik dekádjában járunk, a reggeli hőmérséklet igencsak alacsony. Nem baj. Egy igazi (geo)keresztes vitéz (na meg a polár) számára egy kis hideg nem akadály! “Véget ér a hadjárat – Keresztes hadjárat és Református templom” olvasásának folytatása

A hadjárat folytatódik- Keresztes hadjárat


GCkrhj

2013.11.16 Szombat

A múlt hetihez képest, gyönyörű őszi szombatra ébredtünk. Remek alkalom, hogy folytassuk a múlt héten elkezdett hadjáratot. Ma egy hete a hadjárat útvonalán a Margit-hídig jutottunk el, ezért utunkat innen folytatjuk.

A 4-6-os villamosról a budai hídfőnél szállunk le. Kis tájékozódás után az aluljárót választjuk és ezen keresztül jutunk ki a Germanus Gyula Parkba. Megörülünk, hogy zöldben mehetünk, de örömünk kérészéletű, mert az út elkanyarodik a Dunától és a kerékpárúttól, ami részben a vezérfonalunk, ezért átkelünk a villamos síneken és a parti sétányon ballagunk tovább. Megcsodáljuk a Margit-szigeti nyárfákat, melyek a rásütő napfényben még mindig csodálatosan sárgák. DSCN1421 A látvány egészen az Árpád-hídig elkísér bennünket. Nagyon jól esik a kellemes novemberi napsütés a múlt hét ködös-párás, fagypont közeli hőmérsékletéhez képest. a híd utáni csomóponton átverekedve magunkat, ismét a rakparton folytatjuk. Rövidesen az Óbudai-sziget hídjához érünk. A híd után leereszkedünk egészen a Duna-ág partjára, így távolabb kerülünk a forgalmas rakparti úttól. DSCN1423 A forgalom zaja mostantól valahonnan felülről hallatszik és így már nem olyan zavaró. A víz mellett ballagva és a sziget fáit nézegetve, fel sem tűnik, hogy egyszer csak elfogy az út. Kerítések vannak előttünk. A zöldön keresztülvágva felmászunk a rakpart útjához. Valahogyan kikeveredünk a Mozaik utcába. Végül is valahova ide adta a térkép a multi következő pontját. A Mozaik utca Szentendrei út sarkára esett a koordináta. DSCN1425 Alaposan megnézünk minden táblát, villanyoszlopot és olyan helyet, ahova fel lehetett volna írni a koordinátákat, de nem járunk sikerrel, ezért tovább indulunk. Még szerencse, hogy a rejtőtől megkaptuk az összes koordinátát! Mivel már délfelé jár az idő, megéheztünk. Úgy döntünk próbálunk nézni egy olcsóbb étkezési lehetőséget, ahol megebédelhetünk. A közelben, egy valamikori gyárudvarban jelöl is a térkép egy Kajálda névre hallgató kajáldát, de sajnos hétvége lévén, zárva van. Megyünk tovább és ekkor meglátjuk az Auchan Óbudát. Az ilyen helyeken mindig van kínai, meg mindenféle más meleg étkezési lehetőség, ezért betértünk. Mivel szeretjük a kínai kaját és a többi konyha nem nagyon tetszik, ezért ezt választjuk. Kár volt! Úgy látszik, hogy az Auchanokban előírás, hogy csak vacak kínai kaját lehet forgalmazni, mert nálunk, Szolnokon is az ehetetlen kategóriába soroltuk be az ottani konyhát. Valószínűleg Auchanos kínaival többet nem próbálkozunk. Csak remélni tudjuk, hogy az étel bent marad, mert furcsán zuborog a belsőm. Mindenesetre teszünk egy kétbetűs kitérőt is, ha már civilizált módon ki tudjuk üríteni a felgyülemlett fáradt olajat. Miután némi hiányérzettel, de kissé feltöltődtünk, újra nekivágunk a hadjáratnak. A parkolón keresztül ismét a Duna felé húzódunk, mert a következő pont az Északi vasúti összekötő-híd, akarom mondani Újpesti vasúti-híd budai hídfője közelében van. Kiérünk az (újjá)épülő 2-es vasúti vonal mellé, egy alkalmas helyen át is vágunk alatta. A híd feljárónál ismét találkozunk régi ismerősünkkel, a kerékpárúttal. Újból együtt mehetünk tovább. A GPS az Aranyhegyi-patakon átívelő hídra mutat. DSCN1426 Alaposan végig vizsgálunk minden lehetségs pontot, ahol el lehet helyezni koordinátákat, de ismét nincs szerencsénk. Mondjuk a hídkorlát itt is frissen van festve, ha azon volt a felirat, akkor elveszhetett. Indulunk tovább. A térképről látom, hogy a Római parton járunk immár. Régi bakancslistás hely. Rögtön eszembe jut az Állami Áruház című Latyi-film híres betétdala: “Egy dunaparti csónakházban…” Természetesen elő is adom, de Vé nyomatékosan felkér, hogy a művészetem akkor gyakoroljam, ha Ő nincs a közelben. Így marad a magamban dúdolgatás, meg művészetnek a blogírás 🙂 Meglepően nagy tömeg sétálgat a szép novemberi napsütésben a sétányokon és sok vendéglátó egység is nyitva van. Ha ezt tudjuk, itt is ehettünk volna! Egy idő után megritkulnak az egységek és mind több csónakházat látunk. Egy jó részük már funcióját vesztette, de az úton át a sójákhoz vezető sínek árulkodnak az egykori szerepükről. Lassacskán a Szentendrei-sziget déli csúcsának magasságába érünk, itt megint változik a környezet. A parton remek füves terület kínál napozó helyeket, amit sokan ki is használnak. Természetesen felöltözve teszik ezt, mert a napsütés ellenére, nincs 10 foknál melegebb. Kora délután ellenére már hosszúra nyúlik az árnyékunk, elég laposan jár a nap. A Barát-patakot elérve, annak mentén haladunk tovább. A térképen látom, hogy a következő ponthoz vezető utunkat az autópálya keresztezi. Átjárót sehol sem látok, de a pataknak van egy áteresze alatta. Hátha járható lenne! Elemgyünk odáig, de csalódással látjuk, hogy itt bizony nem célszerű átmenni. Visszafordulunk és a 34-es busz Hadrianus utcai am-ban felszállunk. Jövő héten az autópálya túloldaláról folytatjuk!

A nap mérlege:

Térkép 2. napBejárt útvonal: 4-6-os villamos Margit-híd Budai hídő mh. – jelöletlen út – GCkrhj-3 – Zöld sáv – jelöletlen út – GCkrhj-4 – jelöletlen út – 34-es autóbusz Hadrianus utca am.

Megtett távolság: kb. 16 km.
Szintkülönbség: 175 m.
Átlag sebesség: 3,4 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés. Köszönjük!

Kezdődik a hadjárat – Keresztes hadjárat és Gellérthegyi vízesés és szobor újra


GCkrhj és GCgevi

2013.11.09 Szombat

Ma nagy fába vágjuk a fejszénket, ugyanis keresztes hadjáratba hív minket a geocaching. A “Keresztes hadjárat” elnevezésű multi geoláda pontjait szeretnénk felkeresni. Ez egy ún. pontról pontra kerékpáros multiláda, de természetesen más eszközökkel is teljesíthető. Össztávja, útvonaltól függően, 20 kilométer felett van, így valószínűleg nem egy nap alatt fogjuk teljesíteni. Már az is megerősíti a feltételezésünket, hogy a láda jelenleg “betegre” van állítva. A logok alapján számos pontja elveszett, megsérült vagy rongálódott, ezért sokan nem találták. Úgy gondoljuk, mindenesetre megér egy próbát. Legfeljebb majd befejezzük, ha meggyógyul. “Kezdődik a hadjárat – Keresztes hadjárat és Gellérthegyi vízesés és szobor újra” olvasásának folytatása

Másik játszótéren – Sárga sziklák mellett és Fürkész doboz 6 – Kies-völgy


2013_69-70  GCsorr, GG3277 és GG3411

2013.11.02 Szombat

Mai túránkat a megszűnt Sorrento láda ihlette. Ugyan Sorrento Olaszországban található, de Budaörs közelében van egy hely, ahol a sziklák látványa állítólag hasonlatos a névadó hely nyújtotta látványhoz. Mivel a láda a régi helyén nem kapott engedélyt, így megszűnt. A közelben viszont található két, a GPSGames oldalon szereplő láda, ezért ezeket fogjuk megkeresni. Egyszer már volt egy megtalálásom ezen az oldalon, amikor a hírhedt Szivárvány láda nyomában jártam.  A mai napnak különös jelentőséget ad, hogy megismerhetem Robi előző házasságából származó gyermekeit is. Robiról nyáron már írtam, hogy esélyes a bekerülése a családba. Nos, jelenthetem a helyzet fokozódik. Velünk tart még Zoli is, Vé viszont a háztartással van elfoglalva, így otthon maradt. “Másik játszótéren – Sárga sziklák mellett és Fürkész doboz 6 – Kies-völgy” olvasásának folytatása

Visszatérés Esztergom fölé – Strázsa és In Memoriam Dorogi Szénbányák


2013_67-68_97-98 GCstra és GCIMDS

2013.11.01 Péntek

Ma – kihasználva az ünnepnapot – ismét nekivágunk az útnak, hogy visszatérjünk a két héttel korábbi helyszínre, és folytassuk az Esztergom közeli hegyek meglátogatását. Részben múltkori élményeink hatására, Zoli is velünk tart. Továbbra is vonatpótló autóbusz közlekedik a 2-es vonal teljes hosszában, de most a Kertvárosi vasútállomás bekötőútjának elején lévő buszmegállóban szállunk le róla. Ez már ismerős a Mogyorósi Kősziklához tett látogatásunk idejéből. “Visszatérés Esztergom fölé – Strázsa és In Memoriam Dorogi Szénbányák” olvasásának folytatása

Ej, mi a kő! – Szamárkő, a pogány szertartás helye_Túlpartról Tihany (volt Vízállás) és Balatoni nádas


2013_64-66_94-96 GCSZKO, GCTUTI és GCNAD

2013.10.26 Szombat

Október végére jár az idő (bár az időjárás inkább szeptemberi), tehát ismét irány a Balaton! Ma a déli partra megyünk egy Zamárdi-Szántód túrára. Végre Zoli is velünk tart, így teljes a kis csapat. “Ej, mi a kő! – Szamárkő, a pogány szertartás helye_Túlpartról Tihany (volt Vízállás) és Balatoni nádas” olvasásának folytatása

Vaskapu, de nem az Al-Dunán – Vaskapu, Kerékpárral az érsek városába és Esztergom, belvárosi Kálvária-kápolna


2013_62-63_92-93 GCvasi, GCKErs és GCEBKK

2013.10.19 Szombat

Nektek mi jut eszetekbe, ha azt halljátok, hogy “Vaskapu”? Nekem rögtön az Al-Dunai, folyami szurdokvölgy ugrik be. Azonban, hazánkban is van egy Vaskapu elnevezésű hely. Bevallom, hogy amíg a geoládák között nem olvastam róla, fogalmam se volt, hogy létezik. Névrokonához hasonlóan ez is a Duna közelében található. Esztergom mellett, a Maróti-hegyek legalacsonyabb csúcsát nevezik így és Esztergom látképének meghatározó eleme. Egyben ez volt a neve az itt található egykori turistaháznak, ami később a Brilli Gyuláról elnevezett menedékház lett. 2012 decemberétől pedig Vaskapu Étteremnek nevezik az építményt. Azt nem sikerült kiderítenem, hogy a hegy miért kapta ezt a nevet. Mindenesetre ma erre a környékre látogatunk el. “Vaskapu, de nem az Al-Dunán – Vaskapu, Kerékpárral az érsek városába és Esztergom, belvárosi Kálvária-kápolna” olvasásának folytatása

Mesevilágból a Szigetre – Gázgyári megálló 2., AQVINCVM, Hajógyári sziget és Pop, csajok, stb.


2013_58-61_88-91 GCgazm, GCSPQR, GCISTI és GCpop

2013.10.12 Szombat

Ma Óbudára látogatunk el, az egykori gázgyári lakótelepre, majd Aquincumon át a Hajógyári-szigetre. Mivel a 2. sz. vasútvonalon zajlik a felújítás, így kénytelenek vagyunk BKK járattal megközelíteni a helyszínt. “Mesevilágból a Szigetre – Gázgyári megálló 2., AQVINCVM, Hajógyári sziget és Pop, csajok, stb.” olvasásának folytatása

Kilátás még van, kilátó már nincs – Somos kilátó és Csillagvár


2013_56-57_86-87 GCSMSK és GCCSV

2013.10.05 Szombat


Csodás októberi napsütés van, bár némi fátyolfelhősödés azért mutatkozik. Kezdődik a vénasszonyok nyara. Mint azt korábban kifejtettem, nekünk ez az időszak a balatoni szezon, tehát irány a Balaton! Mai célpontunk egy, ma már nem létező kilátó, a Somos kilátó. Pontosabban annak helye Balatonszentgyörgy határában és, hogy meglegyen a napi kilométer, felkeressük a közelben lévő Csillagvárat is. Induljunk hát! “Kilátás még van, kilátó már nincs – Somos kilátó és Csillagvár” olvasásának folytatása

Vadnyugati környezetben – Gyenesdiási murvabánya és Berzsenyi kilátó, Pető hegy


2013_54-55_84-85 GCGYDB és GCBEKI

2013.09.22 Vasárnap


A tegnapelőtt, a Gellérthegyen megtalált Geocoin meghatározta a mai programunkat és úti célunkat. A Geocoint ki kell rakni mihamarabb, mert a meteorológia komolyabb esőzést jósol a jövő hétre és ki tudja, mikor mehetünk ismét ládázni. A meglátogatandó ládát pedig az határozza meg, hogy legyen a Geocaching.com-on regisztrálva, mert utazót csak ilyen ládába lehet rakni. Na persze, lehetőleg legyen külföldiek által is látogatott a hely, hadd vigyék ki minél előbb az országból, mert idehaza sajnos gyakran eltűnnek ezek az utazók. Mindent mérlegelve a Balaton-felvidék mellett döntöttünk. “Vadnyugati környezetben – Gyenesdiási murvabánya és Berzsenyi kilátó, Pető hegy” olvasásának folytatása

Fel a Gellérthegyre! – Gellérthegyi kezdőmeridián, Gellérthegyi-kilátás és Gellérthegyi vízesés és szobor


2013_51-53_81-83 GCGhkm, GCGKIL és GCgevi

2013.09.20 Péntek


Úgy jött ki a lépés, hogy ma szabadok vagyunk Vé-vel, ezért elhatároztuk, hogy beiktatunk egy rövidebb budapesti ládázást. Mai úticélunk a Gellérthegy, annak is a hegye.

“Fel a Gellérthegyre! – Gellérthegyi kezdőmeridián, Gellérthegyi-kilátás és Gellérthegyi vízesés és szobor” olvasásának folytatása

Először a Velencei-hegységben – Bence-hegy, Szintezési Ősjegy és Csúcsos-hegy


2013_48-50_78-80 GCBENC, GCSzOs és GCcshy

2013.09.07 Szombat


Valahogy úgy hozta az élet, hogy még sosem jártam a Velencei-hegységben. Talán az az oka, hogy vonattal nem egyszerű megközelíteni és korábbi lakóhelyeimtől is messze esett. Gyerekkoromban ugyan, egyszer volt alkalmam fürödni a tóban, de a “hegység” kimaradt. Most viszont elhatároztuk, hogy ideje felkeresni ezeket a “magaslatokat”. Elsősorban a Szintezési Főalappont érdekelt. Erről a Nadapi Ősjegyről Térképészet órákon tanultunk is katonáéknál. De, ha már megyünk, begyűjtünk még egy-két ládát. Velence megállóhelyen szállunk le a vonatról. “Először a Velencei-hegységben – Bence-hegy, Szintezési Ősjegy és Csúcsos-hegy” olvasásának folytatása

Új fiú a csapatban (családban?) – Szent Margit sírja, Nyulak szigete és Puskás Ferenc szobor



2013_45-47_75-77 GCszms, GCMUSZ és GCPF

2013.08.31 Szombat

Kata be akarja mutatni a fiúját, Robit. Robi ládázni akar, mert a múltkor,  amikor Katával mentek, megtetszett neki. Én meg látni akarom mindkettőjüket. A képlet adott: együtt megyünk ládázni. Szokásos módon a Nyugatiban várnak. Felülünk a 4-6 villamosra és a Margit-híd megállóban szállunk le. Innen a gyaloglás kap főszerepet. “Új fiú a csapatban (családban?) – Szent Margit sírja, Nyulak szigete és Puskás Ferenc szobor” olvasásának folytatása

A történelmi Magyarország közepén – Szarvasi Jeltorony és Szarvasi multi geoláda


2013_43-44_73-74 GCSzjt és GCPEPI

2013.08.20 Kedd


Ma, Augusztus 20-án valami történelmi vonatkozású helyszínt kellene keresni. Legyen mondjuk Szarvas a történelmi Magyarország közepét jelölő jeltoronnyal. Mivel vasúton érkezünk, a jeltoronyhoz vezető úton jó keretet adhat a látnivalókhoz a Szarvasi multi geoláda. Tehát, irány Szarvas! Jó hír, hogy ma Zoli is velünk tart. “A történelmi Magyarország közepén – Szarvasi Jeltorony és Szarvasi multi geoláda” olvasásának folytatása

Apa-lánya meg az eső – Kis-Hárs-hegy


2013_42_72 GChars

2013.08.10 Szombat


Vé ma nem ér rá, ezért ismét apa-lánya programot szerveztünk. Célunk a Kis-Hárs-hegyen lévő Makovecz Imre-kilátó. Nemrég már jártunk a közelben. Most a 61-es villamossal utazunk a Vadaskerti megállóig.


Leszállás után aggódva kémleljük az eget, lesz-e eső, mert a környéken csúnya fellegek kezdtek gyülekezni. Bízva jó szerencsénkben, nekivágunk a Vadaskerti utcának, mely a meredek Lipótmezei útban folytatódik, amit még lépcsőkkel is fűszereztek. Megcsodáljuk kívülről a “Lipótmező” kastélyát és kertjét. Valamikor szép lehetett, de most inkább a lepusztultság jelei látszanak rajta. Persze, el akarják adni, senki nem törődik már a karbantartással! Az utca vége egy fák között húzódó gyalogútba torkollik. Innentől erdei környezetben megyünk. Tipikus kultúrpark övezet, széles, kaviccsal borított utak hálózata. Még “utcanevet” is kapott az útvonal, Hárshegyi körút néven. Keresztezzük a Gyermekvasút nyomvonalát. Vonat sehol, pedig szeretem megcsodálni, ahogy elcsattog előttem. Innen komolyabb emelkedő kezdődik, mely a kilátóig tart. Lihegve érek fel. A fellegek egyre komorabbak és feltámadt a szél, mely távolról égzengés hangját hozza felénk. Gyorsan, menjünk fel és nézzünk szét, mielőtt ideér a vihar!- javaslom. Így is teszünk. A kilátás gyönyörű, bár a környező hegycsúcsokat itt-ott már felhő takarja el és átcikázik rajtuk a villámok fénye. A kilátó a nagy szélben úgy imbolyog, mintha hajón lennénk. Szaporán körbefotózzuk a tájat, Kilátás a Makovecz-kilátóbólmajd iszkolunk lefelé, mert a dörgés már közeli villámokat jelez. Márpedig az Álmoskönyv szerint nem okos dolog villámlás közepette kilátón, pláne nem ilyen fémcső központtal épült kilátón tartózkodni. Miután leérünk még néhány fénykép magáról a műtárgyról. Közben megállapítom, hogy lehet ez a kilátó szép és egyedi az egymásba fonódó kettős csigalépcsővel, de funkcionálisan elég gyenge, mert nagyon instabil. Úgy látszik, egy Makovecz is hibázhat! Indulunk a ládát megkeresni. Ahogy beérünk a fák közé, megérkezik az eső is. Egyenletesen kopog a leveleken. Szerencsére a lombozat sűrű, elég jól megszűri az esőt. A láda gyorsan előkerül, gyors logolás, majd rövidesen ismét a séta úton vagyunk. Felöltöm az esőkabátom, Kata persze semmit sem hozott eső ellen. Fázunk, különösen Kata, mert a csapadék hideg széllel társul. Jókat röhögünk egymáson, főleg az én szexi öltözékemen, fényképezkedünk

és a közeli Szépjuhászné felé vesszük az irányt. A Gyermekvasút állomásának várótermében lelünk menedéket. Itt jobb kicsit, mert a széltől védve vagyunk és a korábbi meleg megrekedt az épületben. Mások is ide menekülnek a környékről. Megesszük a Vé által csomagolt elemózsiát, szelfizünk, mert haladni kell a korral és ha nem vagyunk trendik, nem kapunk vacsorát. DSCF8523Közben látszik, hogy az eső tartós lesz. A vihar ugyan elvonult, de nyomában csendes, áztató eső jött, ezért úgy döntünk, hogy mára ennyi! Megkeressük a 22-es busz végállomását és irány a Nyugati!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: 61-es villamos Vadaskert vá. – jelöletlen út – Zöld keresztZöld körtúraSárga háromszög – GChars – Sárga háromszögZöld körtúra – Gyermekvasút, Szépjuhászné vá.

Térkép

Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, kb. 3 km.
Szintkülönbség: 395 m.
Átlag sebesség: 2,8 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Megköszönjük, ha a bejegyzést megosztod ismerőseiddel, hátha nekik is tetszik! Nem sértődünk meg, ha tetszésedet egy Kedvelemmel is kimutatod felénk.

Miskolci emlékek nyomában – Avas kilátó, Miskolc Belvárosi Séta és Avasi Templom Mikroláda


2013_39-41_69-71 GCAVAS, GCMiSe és GCAVTE

2013.08.03 Szombat


Gyermekkorom nyaraiból két hetet kedvenc nagynénémmel minden évben Lillafüreden töltöttünk. Innen, rendszeresen látogattunk be Miskolcra és bejártuk a város nevezetesebb részeit. Ma, az akkor szerzett emlékek és napjaink városképének összehasonlítására nyílik lehetőségem, hiszen Miskolcra látogatunk. Az “Avas Kilátó” autóbusz végállomáson szállunk le a 35-ös buszról. A buszon utazva érdeklődéssel nézem a tájat, hiszen mi többnyire a város felől, gyalogosan másztunk fel a kilátóhoz. Ezen a déli “hátsó oldalon” még nem igen jártam. “Miskolci emlékek nyomában – Avas kilátó, Miskolc Belvárosi Séta és Avasi Templom Mikroláda” olvasásának folytatása

Egy éve ládázunk! – Mogyorósi Kőszikla és Nagy-Gete


2013_37-38_67-68 GCmogy és GCGete

2013.08.01 Csütörtök


Egy éve kezdtünk ládázni! Pontosabban a múlt héten ünnepeltük volna, de akkor a hőségriadó miatt nem indultunk el. Nem mintha ma sokkal hűvösebb lenne, de már nem bírunk magunkkal, muszáj nekivágni az ünnepi ládatúrának! Úgy döntöttünk, hogy ez alkalommal legyen olyan célpont, amerre még nem jártunk, hogy különlegesen emlékezetes maradhasson. Célpontul a Gerecsét választottuk, ahol is két hegyet fogunk megmászni. Először a Mogyorósi Kősziklát látogatjuk meg, majd a Gerecse és a Pilis határán álló Nagy-Gete következik. Mivel vonaton megyünk, így Tát vasúti megállóhelyen szállunk le. “Egy éve ládázunk! – Mogyorósi Kőszikla és Nagy-Gete” olvasásának folytatása

A turul nyomában – 419 lépcsőfok és A turul barlangja


2013_36-37_65-66 GC419 és GCtbtu

2013.07.20 Szombat


A tatabányai ládázást eredetileg június 8-ra terveztem be, de ezt a napot más okból töltöttem a városban, ugyanis a Duna áradása miatt az 1 sz. vasútvonalat kizárták Tatabánya és Komárom között a forgalomból, én pedig ügyeletben töltöttem itt a napot. Ma azonban, köszönhetően annak, hogy népünk mindentudó vezére kézrátétellel megállította az áradást, már nyugodtan koncentrálhattunk a ládázásra. “A turul nyomában – 419 lépcsőfok és A turul barlangja” olvasásának folytatása

Visszatérünk Szegedre – Szegedi Református Templom, Tiszavirág és Szegedi városnézés


2013_33-35_62-64 GCSZHT, GCTivi és GCszev

2013.07.13 Szombat


Az új albérlet “honosítása” rendben folyik. Úgy érezzük, hogy megérdemlünk egy hétvégi pihenőnapot. Ismét Szeged van soron. A múltkor  a tápéi városrészt tekintettük meg, most a belváros van soron. “Visszatérünk Szegedre – Szegedi Református Templom, Tiszavirág és Szegedi városnézés” olvasásának folytatása

Ámokfutás Tatán – Lovas szikla, Tatai sasbérc, Tatai Esterházy-kastély és parkja, Tatai vár és Cseke-rülő


2013_27-31_56-60 GCttls, GCTTSB, GCTaEs, GCTAVA és GCCSEK

2013.07.10 Szerda


Hurrá! Túl vagyunk az albérletváltás utáni költözködésen! A bútorok jórészt a helyükön, csak a kipakolás és az új lakás “belakása” van hátra. De most a költözés okozta stressz levezetésére gyerünk ládázni! Különben is három és fél hete nem voltunk kesselni, már elvonási tüneteink vannak. Ma Tatára megyünk és szent elhatározásunk, hogy megyünk ládáról ládára és szívjuk a geoládák nektárját magunkba. Ennyi képzavar elég volt, lássuk a kalandot! “Ámokfutás Tatán – Lovas szikla, Tatai sasbérc, Tatai Esterházy-kastély és parkja, Tatai vár és Cseke-rülő” olvasásának folytatása

Végső elkeseredésből elkövetett ládázás – A tápai Krisztus és Olajmező sarkán


2013_25-26_54-55 GCTAPE és GCOSAR

2013.06.16 Vasárnap


Nagyon el vagyunk keseredve. Lassan 3 hete, hogy felmondták az albérletünket, mert a tulaj vissza akar költözni. Minden ismerőst megmozgattunk, minden hirdetési felületet naponta végignézünk, de sehol semmi. Egyszerűen nincs normális albérlet! Végső elkeseredésünkben úgy határozunk, hogy elmegyünk ládázni. Ma, vasárnap már úgy sem lesz semmi, hétfőn pedig újult erővel folytatjuk a keresést. “Végső elkeseredésből elkövetett ládázás – A tápai Krisztus és Olajmező sarkán” olvasásának folytatása

Újra vár a Vár – Csókakő és Fejér megye egyik legmagasabb pontja


2013_23-24_52-53 GCCsok és GCFMLP

2013.05.25 Szombat


Az 5-ös számú vasútvonal munkahelyemhez tartozik, de ritkán jutunk erre el, ezért kihasználva a lehetőséget, megejtek egy megállóhelyi ellenőrzést Csókakő vmh-en. Megnézem, hogy kint van-e “A vonatok a megállóhelyen nem állnak meg” hirdetmény. Sajnos ez évek óta így van és minden évben kezdeményezzük , hogy legalább a turisztikai szezonban álljanak meg itt a vonatok, ez idáig hiába. Tehát túránkat innen kezdjük. “Újra vár a Vár – Csókakő és Fejér megye egyik legmagasabb pontja” olvasásának folytatása

Rövidke pihenés a világvégén – Regéci vár és Pengőkő


2013_21-22_50-51 GCReVa és GCPENG

2013.05.10 Péntek


Kéthetes szabadságunk végére egy nehezebben megközelíthető helyet választottunk, három napos (2 éjszakás) távolléttel. Célpontunk Regéc, a Zemplén egyik gyöngyszeme. Csütörtökön délelőtt indultunk vonattal Szolnokról. Két átszállás és majdnem 4 óra utazás után értünk Novajidrányba, ahol újabb várakozás után távolsági autóbuszra ültünk és a környező településeket végig nézve, további kb. 1 órás zötyögés után, du. 5 óra környékén megérkeztünk Regécre. Kicsit elgondolkodtató, hogy a Szolnokhoz közelebb lévő Regécet nem lehet 1 nap alatt oda-vissza megjárni, míg a másfélszer akkora távolságra lévő Szentgotthárdot igen, ráadásul úgy, hogy még túrázunk is. Mindez a kitűnő vidék támogató közlekedésnek köszönhető. Regécre ugyanis napi 2 pár busz közlekedik 2013-ban! Egy reggel 5-kor és egy délután 5-kor.  Szóval megérkeztünk Regécre. A buszmegállótól nem messze lakott házigazdánk, aki átkísért bennünket a Regéci Házikó nevű szálláshelyünkre.  Este a nehéz hátizsák és egy rossz mozdulat következtében begörcsölt a csuklyás izmom, így csak törzsből fordulva tudtam a fejem forgatni. “Rövidke pihenés a világvégén – Regéci vár és Pengőkő” olvasásának folytatása

Először van vendégünk – A sötétség szája


2013_20_49 GCsosz

2013.05.04 Szombat


Kata lányom egyik barátja Kála, úgy döntött, hogy elkísér bennünket a legközelebbi ládázásra. Vé otthon marad készülődni a jövő heti Regéci utazásunkra, így három fiatallal indulok útnak, mert Zoli fiam is velünk tart. Célunk a Gyermekvasút alagútja feletti, “A sötétség szája” elnevezésű láda. Ez ugyebár, a kisvasút alagútjának keleti kijáratát jelenti. “Először van vendégünk – A sötétség szája” olvasásának folytatása

Harcban a szúnyogokkal – Mályvádi boszorkányerdő


2013_19_48 GCHEX

2013.05.02 Csütörtök


16 icon TV (Hungary).svg Jelen bejegyzésünket egyes jelenetek és kifejezések miatt, nagykorúak csak kiskorúak felügyelete mellett olvassák! Ja és a korhatár besorolás miatt csak 21 és 5 óra között 

Ahogy Hofi mondta, éljen május másodika is! Mint az előző bejegyzésemben említettem, a rendes éves, májusi szabadságom töltöm. Vé is szabin van, így ma újabb ládázásra indulunk. Célunk a Gyula melletti Mályvádi erdő. A legenda szerint a 100 éves tölgyek között, ahol a láda is lapul, boszorkányok élnek. Vé úgy készülődik, mintha hazamenne. Persze, hiszen Ő is egy békési (jó) boszorkány. “Harcban a szúnyogokkal – Mályvádi boszorkányerdő” olvasásának folytatása

Apa-lánya program újratöltve – eTrex-Budapest, Rezső-sziget és A távközlés szelleme


2013_16-18_45-47 GCeTBP, GCTVT és GCtksz

2013.04.29 Hétfő


A hétre és a jövő hétre szabadságot vettem ki. Ha már nem kell dolgozni menni, kezdjük a szabadságot ládázással! Ma, a jól sikerült Normafán történt kirándulásunk után a Népliget környékén fogunk keresgélni. Mivel errefelé nagy a ládasűrűség, úgy döntöttünk, hogy szállunk ládáról ládára, mint a pillangók virágról virágra. “Apa-lánya program újratöltve – eTrex-Budapest, Rezső-sziget és A távközlés szelleme” olvasásának folytatása

Hosszú gyaloglás a Gerecsében- Gorba tető és Öreg-kovács hegyi túra


2013_14-15_43-44 GCggt és GCOKOV

2013.04.27 Szombat


Most már tényleg itt a tavasz. Minden hétvégén kellemes az időjárás, lehet menni túrázni. Ki is használjuk ezt és már kettesével-hármasával gyűjtjük a ládákat. Hiába, a jóból sosem elég! Ma a Vértest célozzuk meg Vé-vel. Célunk Gorba-tető, de az útvonalunkba esnek az Öreg-Kovács-hegyi túra multijának pontjai, ezeket is begyűjtjük. “Hosszú gyaloglás a Gerecsében- Gorba tető és Öreg-kovács hegyi túra” olvasásának folytatása